OESCHINEN-TÓ, SVÁJC (2011 szept)

A szeptember tengeres elhatározással kezdődik: Olaszország északi partjainál ígéretesnek tűnik egy Imperia nevű város - tengerpart, sziklás dombok és nem messze ott vannak a Tengeri Alpok a maguk 2800 m elérő hegyeikkel. Hogy mit kezdünk velük, azt egyelőre nem tisztázzuk, ami biztos az az , hogy Olaszország előtt, Svájcon való áthaladtunkban megállunk pár napig az "igazi" nagy hegyek közt.

A Kandersteg völgye főként mint jégmászó-paradicsom híres, de a vidéket koronázó háromezresek nevei sem ismeretlenek az alpinista előtt. Reménykedem, hogy sikerül egy rég tervezett utam itt: az Altels-Balmhorn traverze - 2010 októberében a frissen esett hó miatt félúton visszafordultam. ( itt)

Két napom lenne rá - azonban a napsütötte völgy fölé emelkedő háromezresek felső régióit csak pillanatokra látjuk. Napról napra változatlanul gomolyog a szürke felhőtömeg, változást a meteorológiai jelentés csak péntekre mond - persze, mi épp úton leszünk Olaszország felé. Addig is túrázunk - Áront be a hordozóba, aztán fel az Oeschinen-tóhoz.

A tó keleti oldalát hatalmas fal  zárja le, de a többi oldal  járható, ha helyenként átlaghalandónak nem is. Mivel télen népszerű zóna a jégmászók és a  "dry-tooling" rajongói közt, helyenként fémkábelek vannak a tó fölötti  - egyébként járhatatlan - részeken, az említett utakat megközelítendő.

Áron - szokás szerint - a legizgalmasabb részeknél alszik el

A tó északi részén van egy magas sziklasáv, amelynek áthajló teteje több tíz méterre lóg be a tó fölé. Vízesés zuhog alá fentről egy vályúból, le azonban már ezernyi vízcseppként ér, annyira szétszórja a levegő enyhe mozgása. Itt van egy  - szerintem - csak világklasszisok által mászható dry-tooling út. A benthagyott köztesek sorát elnézve nincs könnyű dolga a vállalkozónak. Folyamatosan áthajló, negyvenméternyi rémálom. 

Az áthajló szikla alsó része, háttérben a Fründenhorn és Blümlisalphorn

Kihívás a legjobbaknak: dry-tooling mászóút a fekete részen, a beépített köztesekkel

Az áthajlás felső, "szelíd" része - ha valaki eljut ennek aljáig, az biztosan képes kimászni az egészet

A tó melletti vendéglőben sült pisztrángot lehet vásárolni, adagonként közel 30 (!!!) frankos áron. Kipróbáltuk  - jónak jó, de jóllakni nem lehet tőle....

.........................

Olaszország után úgy döntünk, hogy az Aosta-völgy felé vesszük az irányt. Courmayeur-ban eltöltünk egy éjszakát, reménykedve, hogy a zuhogó eső előbb-utóbb eláll, a szürke, komor fellegek eltakarodnak és megpillanthatjuk a Mont Blanc déli oldalát. Talán ha az idő engedi, még felvonózhatunk is a Hellbronner-hez...de bármennyire is szeretnénk, csak a Peuterey-gerinc alsó hegylábait, és a Brenva-gleccser végét tudjuk megcsodálni a néha elálló eső rövid szünetei közepette. 

A másnapi reményeket elmossa a reggel változatlan lelkesedéssel zuhogó eső. Chamonix sem jobb...a kihalt utcákat áztató felhőtömeg vastagon rátapad a környékre..van itt hegyvidék egyáltalán? Vallorcine-nél feltűnik még egy gránitfal, aztán a La Forclaz-hágón át átérünk Svájcba. Az eső makacsul velünk tart, valahol a határon sikerül csak lehagynunk. Luxemburgban ragyogóan süt a nap...