A SZŐKE(ÉK) - "LA BLONDE",Chéserys-fal, Argentiére ( szeptember 08)



Alig hagyjuk el Svájcot -  a Nadelhorn után - ,  már rögtön új terv körvonalazódik: mászni kellene,  sziklát,  és  lehetőleg minél hamarabb,  vagyis holnap....  az lenne igazi pihenőnap a négyezres után. Hamar megvan a cél,  nem kell messze menni: ott emelkedik Argentiére fölött a Chéserys-fal,  tele jobbnál jobb sportutakkal. 150-200 méter magas szektoraiban mindenki talál maganak kihívast.  És a megközelítes sem nagy problema,  alig egy óranyit kell menni Argentiére-ből...
Dél  van már,  amikor felballagunk a beszálláshoz.  A tegnapi hosszú ereszkedésre még mindig emlékeztetnek a sajgó labizmok.  Ragyogó,  meleg szeptember délután van ,  a közeledő őszt csak a szubalpesi zóna  aranybarna fűtakarója,  meg a  bokrok  élénkvörös színekben pompázó gyümölcsei vetítik előre.  Kőszáli kecskék sziesztáznak az alpesi cserjék közt,  vastagodó világosbarna szőrzetük a télre való készülődést jelzi, és bumfordira hízott mormoták éles füttyei  harsannak, amint meglátnak,  fényes szőrükön végigtáncol a déli napsugár.
Egyik legkönnyebb utat választjuk,  mert nem épp a teljesítményen van a hangsúly  -  pihenőnap,  nem?   A "La Jaune"  egyike a szektor legkönnyebb és legnépszerűbb útjainak : 5b maximális nehézsége épp jó lesz megmozgatni a tegnapi naptól még zsibbadt izmainkat.

Jókor érkezünk meg nem is....  az útból épp akkor száll ki egy csapat,  de  ugyanakkor indul is egy másik. Hát ez nem ideális.... most nyugalom kellene,  nem várni és  ücsörögni a standokban.  Hamaroaan elnéptelenedik a fal alja,  csak a második biztosítóhelyet elért mészópáros marad,  mint emberi tényező.  Mi meg  henyélünk a a  napon,élvezzük az őszi délután meleg nyugalmát és várunk, eltolva a döntés kettősségét egyőre.  Előttünk a Mont Blanc vonulata  lustán nyújtózik, mint ősallat gerince,  havas taraján csillog a jég.  Az Argentiére gleccser főfalának  világoskék jege meredek,  tornyok és szérakok labirintusával törik bele a hatalmas medencébe,  ahol evezredekkel/szazadokkal (évtizedekkel? )  ezelőtt még vastag jégrétegeket szorítottak össze a meredek falak. Hirtelen robaj zavarja meg a bágyadt délutánt  -  leszakad az egyik jégtű,  darabjai óriási porfelhőt löknek a levegőbe az öreg gleccser felszínén osszegyűlt kőtörmelékből.  Mintha csak jelzés lenne,  megelevenedik a világ körülöttünk,  emberi hangok foszlányai hullnak ránk a magasból; valakik ereszkednek egy másik útból  -  milyen másik út is van itt?  A mászókalauz hamar megmondja: " La Blonde",  és többet kér mint az eredetileg tervezett út,  már ami a mászónehézséget illeti... persze, relatív, mert az 5b belefér bőven még a "plaisir" kategóriába , különösen végignittelt útban... Ah, az út nagyrésze táblamászás, ( "reibung", magyarosan :-) ), ami nem épp a szívem csücske, az igaz...

Addig késő, amíg elindulsz...  utána már csak a pillanat kihívásai maradnak, beszűkül a világ; másodpercek kérdése csak a perspektíva cseréje. Napsütötte szikla melege, fogások erdeje engedelmesen simul a mászó alá.... séta ez, puhán és könnyedén felfele, csak az első hossz nehezebb része töri meg a mozdulatot , de ez is csak pillanatok kérdése, vagy évek telnek el közben? Ez az, amelyet nem tud visszadni sem fotó, sem videó, megpróbálni leírni is csak a felszín enyhe kapargatása... éld meg ! 
A délután nyugalma zsongító, itt, az első stand széles teraszán. Ebből a perspektívából nem látszik túl meredeknek a következő hossz, de ezt bőven ellensúlyozza a fogások hiánya. Szokásos táblamászás következik, érzékeny egyensúlyozgatás a minimális, alig-látható kapaszkodókon. Kompakt, tömör gneissz  van itt, aranysárga alapszíne nyugalmát csillogóra törik a beépült színes kristályok. A harmadik stand nem épp a legkényelmesebb, de ücsörögtem már rosszabban is... A következő hossz trükkösen indít, az áthajlás szorgos agymunkára késztet, de az ezt követő könnyű és látványos, relatíve meredek 4b-s szakaszon felmászni elemi. 
Az utolsó hossz meredek, közel függőleges fallal indít...végre !  Jó a tábla, de ez itt inkább az én elemem, ez a meredekség, peremes fogásokkal, bár az 5b-s szakasz meglepően szívós: a rövid traverzben nem igazán találom a mozdulat eleganciáját... bizony, hiányzik a folyamatos sziklamászás otthonossága. Lazább alpesi mászások töltötték ki a nyarat, ami nem igazán segít a technikai utakra való felkészülésben.
A szél hűvös, elkelne a második réteg a  kiszállóstandnál. Késő délután van, a nap fáradtan ereszkedik be az Aiguilles Rouges tömbje mögé, elfeledkezik rólunk, a koraest árnyékai pedig nem kímélnek. Hosszú, 50 méteres kötélereszkedések, de az útban minden a helyén, külön ereszkedőstand is akad, amikor szükség van rá. 

A mormoták őrszeme  még mindig ott van, ahol a délben, türelmesen üldögél kövér hátsóján, és időközönként kötelességszerűen füttyent egyet.... nem kéne ezeknek már aludni ? Aztán elfeledkezünk róla, mert a hirtelen dörej az Argentiére-gleccser irányából eltereli a figyelmet. Hatalmas vízesés (?) robajlik le a gleccser mellett, ujabb kő/gleccseromlás ? Nem, ez folyamatosan áramlik lefele, hosszú percek múlva jövünk rá, hogy ez  egy mesterséges vízesés , amelyet  valami földalatti medencéből engednek kifele. Most már ismerem  az okát, hogy miért is vannak jó - és kegyetlenül nehéz - kevert ( mix ) utak abban a zónában februárban...  
      
Az estéből nem marad már sok, amikor leérünk Argentiére csendes utcáira.  A szezonnak vége, lustán mozdul a városka , a néptelen főút vége elvesz a Mont Blanc estéjének kék ragyogásában. Pihenünk, tervezünk, mert holnap új nap, új cél...
















RÁADÁS ( "VIA CORDA DAMOU" )

Sikerül totálisan elnézni a vasárnapi célt... Kövesd csak a narancssárga jeleket ! mondja a szűkszavú leírás. Követtük. Azt már nem tudtuk, hogy a nittek is narancssárgák, amelyeket követni kellene; jah, rájöttünk, amiután belekeveredtünk egy többkötélhosszas útba - mint később kiderült. Furcsa volt, hogy a 3a-s nehézség egyre keményebb... aztán persze megtaláltuk a narancssárga kiszállóstandot, messze-messze a mi , "via corda"-nak hitt utunktól. Mentség legyen, hogy a trasszét mindössze két hónapja rakták össze a helyi vezetők, ennek megfelelően elég hiányos a leírás is. 







No comments:

Post a Comment