Egy mászómagazinban akadok rá a hegység alpesi jellegű , "grand classic" kategóriába sorolt mászóútjának leírására. Rögtön érdekelni kezd: ha 600 km-re laksz az Alpoktól, akkor meg tudod becsülni az 1300 métert is, ha "csak" 300 km-re van... Persze, az út jellegzetességei a hegységhez hasonlóan középszerűek: a gerincmászás megközelítése alig órányi, nehézsége a technikai mászás alsó kategóriáiban marad, a követett út technikai felkészültségtől függően választható.
Mindössze egy nap jóidőt ígér hétvégére a meteorológia, a hét második felében folyamatos havazások miatt a tervezett Alpok törölve, épp jól jön az az egy nap ahhoz, hogy ellátogassunk a Vogézekbe. Az "Aréte de Spitzkoepfe" ideális helyszín a kezdő mászók beavatásához, a hegyi, könnyű technikai terepen való együttmozgáshoz.
A péntek esti webkamera képei elég lehangolóan néznek ki: a héten esett hó vastagon ül a Hohneck lapos csúcsán, és ha a gerinc tele lesz hóval, akkor a kirándulásnak lőttek. Nem a nehézsége miatt - a gerinc mászható télen-nyáron - hanem nem vihetek olyanvalakit oda, aki még életében nem mászott - pár könnyű teremúttól eltekintve - alpesi terepen. De marad a remény, hogy csak az északi oldal van tele hóval, a gerinc meg a déli oldal letisztul a reggeli napsütés hatására.
Másnap reggel kilenc körül már nem vagyunk messze a Hohneck ccsúcsától, de a kanyargós út mellett egyre vastagabb a hóréteg, sehol nyoma az olvadásnak. A hőmérséklet sem épp április végére jellemző, a hőmérő 1,5 fokot mutat, a reggeli napmeleg ellenére.
Leballagunk a beszálláshoz, át az erdőn, néhol félméternyire vastagodott, szélhordta hóbuckákon kell átmászni, de a számításom bejön, mert a a gerinc első kiemelkedő pontja teljesen hómentes, tiszta mint a patyolat. A gerinc nagrésze 5-20 méternyire kiemelkedő sziklacsúcsok sokaságát jelenti, és a mászó dönti el, hogy épp egy 5-ös nehézségű szakaszhoz van kedve, vagy bőven elég a hármas nehézség - vagy csak elsétál a legtöbb torony alatt...
Szép, kitett részei vannak a gerincnek, a gránit száraz, a mászás könnyű, elemi.. Az egyetlen tényező, amely elég kellemetlen és időtrabló tud lenni, az az északi oldal árnyékában felgyűlt hóréteg jelenléte, mert néha be kell ereszkedni rövid szakaszokon az árnyékos oldalba. Csúszós, nedves ott a szikla, nem igazán nyári bakancsokhoz tervezett mulatság... Alattunk a völgy bemélyül , kis tó vize csillog a ott lent, a gránittömbök egyre magasabbak , az utolsó pillér pedig már szép, ötös fokozatú mászást is rejt, kinek hogy tetszik...
Elsziesztázunk a csúcson, a délutáni nap melege jólesik, és még a séta a Hohneck csúcsáig is belefér. Ez a Vogézek második legmagasabb pontja, és pompás a panoráma róla. Ha igazán tiszta idő lenne, akkor az erdős vonulatok fölött még a Matterhorn-ot meg a Berni-Alpok négyezreseit is meg lehetne pillantani.
A hó délutánra lucskossá ázik az ösvényen. Ballagunk vissza a parkolóhoz, meg-megállva, élvezve a szórványos felhők mögül kibukkanó nap melegét. A hegy zsong az embertömegektől, mindenki megy mindenfelé, épp ideje autóba ülni...
Egy kép a teljes gerincről, háttérben a Hohneck ( forrás: Internet)
No comments:
Post a Comment