PIZ JULIER (GÜGLIA) - 3380 m (augusztus 18)

Hol? Svájc déli része, Graubünden kanton
Kivel?: egyedül
Útvonal: Chamanna dal Stradin - Fuorcla Albana - Piz Julier ( le ugyanott)
Nehézsége: T4, nehéz alpesi jelzett út, szintkülönbség 1330 m (fel)
Idő: 02:40 (fel)

Jópár éve szemezek már evvel a heggyel, szó szerint körbemásztam már a szomszédságát, de eddig még  nem jött el az ideje - mindig voltak magasabb,  híresebb, mászástechnikailag nagyobb kihívást tartogató  célok a környéken. Egy alpinistának nem nagyon tartogatnak érdemi célokat a Sankt Moritz nyugati szomszédságában levő hegyek: igazán nagy kihívást jelentő kompakt, nagy falak nincsenek, gleccsereik már rég apró, koszos maradványokká zsugorodtak, amelyeken inkább kellemetlenség felmenni, mint élvezet. De ennek ellenére sajátságos, egyéni arculatuk van. A 3000-es csúcsok éles gerincei nem mindenkinek járhatóak , de aki szereti a hosszú - és könnyen megközelíthető  - túraútvonalakat, amelyek nem esnek a túl nehéz kategóriába, az megtalálja itt a számítását. A Piz Julier egyike az Albula Alpok legmagasabbjának, legszebbjének,  markáns profilja ( Pontresina felől nézve) járhatatlannak tűnik. Kissé körbebogarászva a neten, meg mászókönyveket lapozgatva derül ki, hogy több út is vezet a csúcsra, relatíve könnyű mászóutak, meg a keleti gerinc még le is van jelezve - igaz,  a legnehezebb turistaút kategóriáját súrolja (amolyan kijelzett belépőszintű mászóút).

Számomra a legegyszerűbb, ha autóval felmegyek a Julier-hágóhoz, és onnan indulok neki a hegynek. Ez az oldal nehezebb, kevésbé járt mint a Suvretta ( Silvaplana) felőli, de rövidebb is. Sőt, el sem kell mennem a hágónál lévő nagy parkolóig, mert a korai indulásnak köszönhetően sikerül megszereznem az utolsó helyet az autónak, pár méterre egy kis házikótól (Ch. dal Strain, 2161 m). 

Csípős a reggel hidege itt fent, 2000 méteren. Nem kell biztatás, hogy nekilóduljak az út kezdetét jelző óriási kövekből álló morénahalomnak - el is keveredek benne kb. 5 perccel a start után... Az ezt követő kényelmes, füves kapaszkodó nem tart soká, kegyetlen emelkedő következik, csúszós porral borított apró, instabil kőzeten kínlódok felfele. Egy előnye van - miután tízpercnyi vádliszaggató kapaszkodás után visszanézek a fűlejtőbe enyhülő szakaszból, a parkoló autók apró ponttá zsugorodnak és az összeszűkülő völgy alján már csak keskeny csíkként kanyarog a Julier-hágó felé tartó aszfaltút. 

Morénamezők, ameddig szem ellát. A kék-fehér-kék jelzés néha feltűnik, de inkább a domborzati jellegzetességek alapján lehet megtalálni ebben az óriási kőrengetegben. Keresd a füves hátakat, amelyek kiemelkednek alig láthatóan a barnás-vöröses egyhangúságból! Aztán feltorlódnak a kőmezők, meredekre, és keskeny vályúba szűkül az eddigi széles hegyhát. 

Piz Polaschin (3013 m), egy nehéz háromezres a Julier-hágó fölött.

A fény-árnyék határon van a Julier-hágó legmagasabb pontja.

Jókora szintemelkedés-vesztés következik, itt már csak a kő meg a törmelék az úr. Felfedezek egy párost előttem, akik eléggé jó tempóban mennek - utolérnem őket csak közvetlen az Albana-nyereghez vezető durva terepen sikerül. Meglepetésemre egy egész pofás kis kunyhót találok a nyeregben, szükség esetén egész jól el lehet benne lenni akár pár napig is.

Na, innen kezdődik a tánc. Eddig tartott a morénamezők kényelmetlensége, innen már az éles, kisebb-nagyobb tornyokkal megtűzdelt sziklagerincet kell követni. Lustálkodom egyet a délelőtti meleg napsütésben, miközben figyelem az egyre nagyobb számban érkező csapatokat. Sokan jönnek a másik oldalról, Silvaplana felől, míg a Julier-hágó felől eddig csak én jöttem meg a páros. Azok is már messze járnak, nem telepedtek le a nyeregben, mint én.

A gerinc első része járóterep, az igazi nagy tornyokat nyugatról kerüli a jól járható, széles ösvény. Hamarosan elérem az első komolyabb kapaszkodót, itt egykettőre megelőzöm az egyik, sokfős csapatot. Megjelennek a beépített vasak, korlátok meg láncok itt-ott, de a szikla jól mászható, ezért ahol lehet, ott nem követem a járt utat.

A könnyű szakaszok

A Piz Albana ( 3100 m), amely az Albana-nyereg fölött emelkedik, átellenben a Julier-el

Az út mindvégig a nyugati oldalban - vagy a gerincélen -halad,  a keleti rész függőlegesen hull a mélybe több száz métert, egész a hegy egyetlen, pusztuló gleccseréig. Egy ponton az eddigi járóterepes, könnyű gerinc megváltozik: mászni kell egyre többet, a lánc is ott van a veszélyesebb részeken , de sehol nincs annyi, hogy jajjdekönnyűnek tudnám mondani. Sőt, bizonyos szakaszoknál olyan érzésem van, hogy itt bizony még elfért volna. Nem olyan út, amely megengedi a bizonytalankodást, tétovázást. Ez az érzésem a későbbiekben még tovább erősödik, kifejezetten akkor, amikor visszafele ereszkedem a csúcsról.

Látványos, kitett, minden lépéssel egy új panoráma nyílik - egyike a legszebb turistautaknak ahol voltam. A "másika" az a Saas-völgyi Mischabelhütté-hez vezető útvonal, az azonban sokkal, de sokkal jobban meg van vasazva. (nézd meg még itt) . Ez itt egyre érdekesebb, egyre kitettebb, főként amint közel érek az előcsúcshoz. 

Amelyet persze összetévesztek a főcsúccsal, és ennek tudatában nekiiramodok az első meredek, II-s falszakasznak, remélve, hogy  épp a csúcson kötök ki. Ezért enyhén szólva meglepődök, amikor rájövök, hogy a főcsúcstól még legalább 10 percnyire lehetek, és a késéles gerinc, amelyre kerültem legalább 40 m szinttel van fennebb, mint az alant kanyargó út. 

Na, lemászás. Szerencsére semmi komolyabb nem akad az utamba, és pár perc múlva újra a járt utat követem, amely ezúttal a keskeny gerincélen egyensúlyoz, megtámogatva egyfajta beépített korláttal is. Innen már csak egy ugrás a Piz Julier - vagy Piz Güglia, mert így hívják helyi nyelven - 3380 m magas csúcsa.

Időközben messze magam mögött hagyok minden csapatot, de amint a csúcsra pillantok, tudomásul vehetem, hogy nem én vagyok az első ez esetben. Öt perc múlva már ott állok a két öreg svájci mellett, a helyi köszönéssel üdvözölve őket. Egyik talán vezető ( nem beszélt csak németül, úgy meg én nem :-( ), a másik ellenben tud angolul, ezért eltársalgunk hegyi dolgokról bő félóráig - amikor is felér a páros, majd egy többtagú svájci csapat is. Aztán órára rá ömleni kezd a nép; nagyon népszerű hegy, mert mindenféle náció meg életkor felkínlódja magát rá.

Bő három órát töltök fent, ragyogó, felhőtlen időben, miközben egyre többen leszünk, dél körül már mintegy húsz ember élvezi a ragyogó időt, szétszóródva a kb. harmincméternyi hosszú csúcsgerincen. A kilátás pazar, és végre megpillanthatom teljes szépségükben a Bregaglia-völgy nagy gránithegyeit is. Aki tudja, hogy hol keresse az felfedezheti a Matterhorn-t, meg a Berner Oberland négyezreseit is. 

Az előcsúcs, háttérben a San Murezzan ( Sankt Moritz)-tó

A Bregaglia-völgy nagyjai: a Pizzo Cengalo (3369 m) és a Pizzo Badile (3305 m)

Sziklagleccser a Piz Julier nyugati oldalában

Ereszkednek le az öreg svájciak

Dél van már, amikor összeszedem magam, és elindulok lefele. Rengeteg ember jön fel, még olyanokkal is találkozom, akik egy kutyát próbálnak felhurcolászni, spéci mellénnyel ellátva, amelyben egy fogó van, hogy a gazda "marokra" tudja kapni a nélkülözhetetlen ebállatot baj esetén. Nem tart soká, és ott vagyok az Albana-nyeregben újra. Rövid, kényelmes szieszta közben nézem a most már emberrel telített hegyet. Van aki még mindig fel, van aki le... Ismerős cinkossággal bólintunk egymásnak a párral, akikkel itt újra találkozom, pedig ők órákkal korábban indultak fentről. Most is hamarabb indulnak innen a Julier-hágó irányába, de újra utolérem őket , ezúttal véglegesen elbúcsúzva tőlük.

Újra elgabalyodok a morénamezőkön, de mivel a terep egyértelmű, egyszerűen toronyiránt lemegyek a völgy felé. A poros-köves rész még kellemetlenebb lefele, mint felfele, de más lehetőség nincs megkerülni, ezért nagyot lélegzem a megkönnyebbüléstől, amint túljutok rajta. Még tíz percnyi ereszkedés, és el is érem a parkolót. 

Végszóként? Nagyon-nagyon ajánlott hegy, látványos és élménydús mászást kínál, a panoráma meg fantasztikusan szép róla. Csakis jó időben ajánlott, részben a látvány miatt, részben meg a turistaút jellege miatt. Ajánlatos a térkép, mert az alsó részek ritkás jelzései könnyen kellemetlen kitérőket eredményezhetnek.