A völgy, elhelyezkedését tekintve szomszédos a Mattertallal (tal=völgy), ahol a közismert hegyisport-centrum, Zermatt fekszik. Ettől eltérően azonban kevésbé zsúfolt – legalábbis nyári-őszi szezonban, pedig van amire büszke legyen: nincs Matterhorn-ja mint a szomszédjának, de talán innen csodálhatók meg legszebben a Vallis-i Alpok legmagasabbjai. Négyezresek tömkelege – így is lehetne mondani, amint az ember megáll a völgy egyik, turisztikailag leginkább favorizált településének főterén. A Saas Fee-t körbeölelő panorámának kevés párja akad, még ebben a szép országban is. Először is, idézzük meg pár fotó segítségével a kora őszi nap melegében fürdő város pillanatait:
Saas Fee látványa a Mischabelhütte felé vezető útvonalról nézve |
Főtér, háttérben a Fletschorn és Lagginhorn |
Svájci hegyi falvak építészete: a rohanó olvadékvizek vagy gyors hegyi zivatarok áradata elől cölöpökre épített házak a város központjában (fent).
Látvány déli irányban a főtértől: Taschhorn, Dom |
Fee-gleccser |
Mint mindenütt Svájcban, az ember itt is ráakad valamire, amely csak itt található meg: itt van a világon legmagasabbra felmászó metróvonal (!), amelynek alsó állomása 2980 m helyezkedik el, felső pedig 3456 m-en. Ennek köszönhetően a környék pár négyezrese (Allalinhorn, Alphubel) szinte fáradtság nélkül elérhető. Hasonlóan Zermatthoz, a város itt sem látogatható saját gépjárművel, azonban (eltérően Zermattól) mégiscsak el lehet jutni idáig, mert a "városkapu" előtt többezer férőhelyes parkolók vannak kialakítva, főként a síszezon igényeihez igazítva. Ottjártunkon csak a tetőn levő részt volt használatban. (lent)
Pár éve a Jégmászó Világbajnokság egyik fordulója Romániában zajlik, pontosabban Busteni városban, a Bucegi-hegység lábánál. Egy másik forduló pedig itt: az óriási parkoló központi részét használják versenyre, az emeletek közti felhajtósáv pedig a nézősereg befogadására szolgál . Ottjártunkkor csak az ottfelejtett felszerelés sejteti a februári esemény komolyságát ( fenti képek).
A Feevispa. Itt még szabályozottan kanyarog, azonban pár száz méterrel alább látványos, mély kanyont vájt be magának a völgy felé tartó útján. |
Hasonlóan Zermatthoz, itt sem hiányoznak a drága üzletek, sportboltok, de kevésbé felkapott mint amaz. A főszezon a tél, de most, a nyár végén is akad elég sok turista, hegymászó. A völgy gyújtópontja a városka, lehetne mondani. Saas Fee azonban nem a völgyé...egy kiálló fennsíkra van építve, a völgyfenék igazi települései Saas Grund, Saas Almagell. Kevésbé populárisak, mint a nyáron is turistáktól zsongó Saas Fee, de kevésbé zajosak is. Meg persze olcsóbbak...svájci mértéket használva.
Saas Fee-ből indul az egyik leglátványosabb turistaútvonal, ahol valaha is jártam. Meg egyik legnehezebb is...A 3335 méteren elhelyezkedő Mischabel-menedékház igazi sasfészek. A város mellől induló turistaút tízpercnyi mezei sétálás után olyan meredekséggel indít, hogy az embernek elakad a lélegzete..és nem is hagyja abba, csak 2800 méter után, és csak azért, hogy egy szinte klettersteig-gé vasazott, még gyötrőbb gerincen át érje el a völgyre dölyfösen letekintő menedékházat.Pár kép:
És, kb. 3 órányi izzadás után ott a ház:
Továbbmegyek a Lenspitze keleti gerincének irányába, majd elérek egy előcsúcsot
( Schwarzhorn, 3620 m), aztán nincs tovább, elég volt mára. Még le kell mennem...
A Lenspitze keleti gerince, a csúcs, majd a Nadelhorn. Meg persze az északkeleti fal....huh ,mennyire vonz, egyszer vissza fogok jönni érte ide...(lent)
Látvány a Schwarzhorn-ról: völgy keleti oldalának egyik négyezrese a Lagginhorn ( jövőheti célpont, a kép jobb oldalán), meg majdnem négyezrese, a Fletschorn ( bal oldal):
Vissza a völgybe: a Saas Almageller fölött lefolyó/zuhogó vízesések is megérnek egy látogatást:
Saas Almageller a völgy végének utolsó települése. A faluból kikanyargó szerpentines út egy duzzasztott tóig ( Stausee Mattmark) visz, ahol vége is van a személygépkocsival járható szakasznak. Gyalogosan háromórányira a Monte Moro hágóig lehet eljutni, a túlsó oldal már Olaszország...
No comments:
Post a Comment