MAGYARORSZÁG SZIKLÁIN - A KÓSTOLÓ ( augusztus 25)


   Nagyítóval lehetne keresni itt a blogon az olyan bejegyzést, amely valamiképp magyarországi túrákkal kapcsolódik - de úgysem lehetne (még) találni semmit. Érthető is meg nem is. Érthető, mert egy elkötelezett alpesi rajongó mit is keressen egy olyan országban ugyebár, ahol a legmagasabb pont is "csak" 1014 m...( csak idézőjelben, mert a jelenlegi tartózkodási helyem  - Luxemburg - legmagasabb pontját /560 m, Kneiff csúcs/ fölényesen veri a Kékestető:-)) ). Nem érthető, mert ha magashegy nincs is, de rengeteg jó sziklamászó terület van az országban, tehát sziklamászóként illene kicsit legalább otthon lenni. Ideje tehát ezen változtatni...
    Középhegységi erdőben baktatunk, a ritkásan álló fák kellemesen szűrik a kora délutáni nap melegét. Kissé elveszetten követjük  Rebivel a kis patak mentén haladó halvány ösvényt ,amely néha bizony keresteti magát az avar és a mohás kőtömbök labirintusában. A jelzett út elmarad, a szkennelt leírás pedig sok segítséget nem nyújt. De amint keresni kezdünk ,azonnal találunk is: az erdőbe tisztást hasít a meredek hegyoldal kőtörmeléke, a tapasztalat azt mondja, hogy fent falak vannak. Meg is találjuk a kényelmetlen, meredek megközelítést, és hamarosan kis,növényzettel benőtt, alacsony sziklatornyok közé kanyarog fel az itt már jól  követhető ösvény. Mögötte pedig szemnek tetszetős, sima falak emelkednek, 10-12 méter magasan enyhülve bele újra a zöld növényzetbe. Fel is fedezzük az első, mászóra/mászásra utaló jeleket: az utak neve halványan kipiroslik a szikla sötétjéből. Megérkeztünk...
    A Mátra egyik legjelentősebb mászóhelyén vagyunk, a Báránykő nevű sziklafalnál. A megközelítésről, és a mászóutak leírásairól, és egyéb infókról ITT lehet tájékozódni, én itt csak az első ismerkedés impresszióit próbálom megörökíteni. Melyik legyen az első út?  Andeziton - ami egy vulkanikus eredetű kőzet - nem nagyon másztam még. Rebi javaslatára - Ő már volt itt, mászott itt - elballagunk az egyik legismertebb trasszéhoz. A kalauz sok segítséget nem nyújt, amolyan hozzávetőlegesen tájoljuk be csak, hogy mi is az amibe be akarunk szállni, kiegyezve abban, hogy ez most egy IV-es nehézség, és éppen jó lesz bemelegítésnek. Jó hosszú útnak néz ki, ezért - miért is ne - hadd másszuk már kötélhosszként ki, csapatként !
    Rég voltam sziklán utoljára, de azonnal otthon vagyok. Ösztönös, ismerős mozdulatokkal haladok, mind magasabbra e vertikális birodalomban; a pillanatok határai elmosódnak - az idő szétesik, nincs múlt, nincs jövő, csak jelen, intenzíven.
    Könnyű, élménydús mászás - a szikla örök-ismerősen és mégis minden pillanatban új arcát mutatva simul a fogást kereső ujjak alá. Rétegzett, jó fogású kőzet ez, emlékeztet a gneissz tömörségére. Az útra - mint később kiderült "Kétszöges" a neve - jellemző, hogy gyakran járt, jól szögelt , törésbiztos trasszé, amely egy repedés vonalát követi szinte a kiszállásig  A stand kitűnő helyen van kiépítve, bombabiztos gyűrűkkel, a kilátás páratlanul szép. Ülök és nézelődöm, a  hegység csúcsain végighúzódó, egybefüggő zöld erdőtenger látványa lenyűgöző. Közben Rebi is indul, ügyesen feldolgozza magát az általa nehéznek titulált kulcsrészen is, aztán egy gyors kötélereszkedés, és lent is vagyunk a beszállásnál. A falrész neve ugyancsak "Kétszöges", és még egy V-ös nehézségű út az ,ami leköti a figyelmünket. Ez már egy lapos falrész látszólag nehéz útja, de arról Rebi is meggyőződik - miután kimássza- hogy nem volt az olyan nagy ördöngősség...sőt.
    Egy szűk VII-es nehézség az, ami a szemembe ötlik - egy kis torony, igaz, hogy a sok pókháló utal arra, hogy ez nem épp a legnépszerűbb utak egyike. Nem figyelek oda, és ki is esek belőle hamarost, nagy meglepetésemre meg a Rebi meglepetésére, akit váratlanul kirántok a bizonytalan biztosítóhelyről.  Rövid, de erős hetes, megdolgozott rendesen, ítélem meg miután elérem a standot. Ez bizony törős, koszos út volt...
    Az egyik legszebb élménymászás a "Nagy repedés"  Hosszú, és változatos , könnyű VI-os, talán egyike a leghosszabb utaknak a zónában. A mellette lévő VII- még nagyon tetszik, de elhatározzuk, hogy inkább egy keveset sziesztázunk, majd utána meglátjuk még.
    Aztán meg ellustultunk, az ég is kezdett elborulni, a nap végét szárazon megúszni szándékozván visszatalpaltunk az autóhoz.  Kellemes egy beavatás volt , azt meg kell hagyni, ha lehetőségem lesz még rá, akkor végiglátogatok ott még pár utat. Nem beszélve arról, hogy a völgy másik oldalán is van egy kihívás, a Csókakő útjai...













No comments:

Post a Comment