LUXEMBOURG-I SZIKLALABIRINTUSOK

    Annak ellenére, hogy Európa egyik legkissebb országa, Luxembourg meglepően változatos geográfiával rendelkezik. Na persze, nem kell azért sivatagokra, alpesi hegyekre ( :-( ) vagy tengerekre gondolni, de aki szereti a természetet meg az "outdoor" életmódot, annak akad itt látnivaló. 

    Az ország észak-keleti részének egyik legismertebb régiója  "Kis-Svájc" névre hallgat, és jogosan. Jómagam a Wanterbach- patak szurdokát ismerem, mert az itteni mászózóna az egyik legnépszerűbb a környéken, de van itt más is - mint kiderült egy  májusi hétvégén.

    Amiatt, hogy kis területen fekszik, a túraútvonalak közel vannak egymáshoz, sokszor keresztezik is egymást - lehetetlen itt eltévedni... Nem is gondolkodtunk sokat a követendő útvonalon, csak egyszerűen elindultunk egyfelé egy jelzésen a a mászózónáktól, hadd lássuk, hogy hol lyukadunk ki. Többé-kevésbé EZT az utat követtük,  de néha fogalmam sem volt hogy hol kóborlunk... A zónáról ITT lehet bővebb infókat szerezni, ha valaki kedvet kapna Luxembourgban túrázni...

    Következzen hát egy rövid képriport, kommentekkel megtámogatva...

Mászók a Wanterbach- szoros  egyik szektorában

Jellegzetes erdőrészlet a "Kis-Svájc" környékéről.

A mászást szigorú törvények szabályozzák ( személyre és időre szóló engedély, csak sportmászás engedélyezése, tiltott magnéziahasználat etc.) A zóna nagyon  zsúfolt, hétvégeken többszáz mászó is megfordul itt, érthető e törékeny ökológiai zóna óvása) 

A vidékre jellemző szilárd, lassan erodálódó homokkő áthajló falai.

A túraútvonalak könnyen követhetőek, rendszerint a csomópontokban jelzésekkel bőven ellátottak, a nehezebb részeken beépített lépcsőkkel is segítve a túrázót

Az "Adlerhost" . Nevét az (valószínűleg ) itt fészkelő ragadozómadarakról kapta - kezdetben kissebb rejtély volt számunkra, hogy miért van ennek a látványos szakasznak jókora része lezárva vaskerítéssel. 

A "Herold" elnevezésű sziklaalakzat - egy óriási áthajlás

Ördögsziget - egy eléggé nagy kiterjedésű plató, amelyet csak egy hídon át lehet elérni. Minden oldalról gleccserhasadék-szerű , helyenként akár 30 méter mély szakadékok szegélyezik ( sőt, még át is lehet ugrálni rajtuk) ( lent )

"Ramonázs " :-)

A "Totenkammen"-hoz vezető lépcsősor. Ez egy pár négyzetméternyi kamra - vajon honnan eredhet a neve? 

Aire d'Aigle - ez az alagút nagy meglepetés volt, ilyenre nem számítottunk. Jó, ha van egy lámpa az embernél, mert bent/lent bizony egy elég sötét és szűk szakaszon kell áttapogatózni.

Gorges du Roitzbach - szűk hasadékok labirintusa. A keskeny vájatok sokasága felfedezésre csábít...

Egy lapos platót elérve - ahol jókora, fából készült kilátó nyílik a kitárulkozó tájra - a túrát befejezettnek tekintjük...

A visszaúton "botlunk" bele ebbe az álomszép sziklastruktúrába - ki tudna neki ellenállni ? :-))

LES CHÉSERYS-TAVAK ( szept. 27, Franciaország)

Hol? : Argentiére, Aiguilles Rouges
Kivel?: Marco A. 
Szint: 935 m
Idő: kb. 2 óra
Út jellege: jelzett turistaút

    Chamonix egy hónapja még lüktetett az élettől, utcáin kavargott a turistahad, parkolóiban helyet nem lehetett találni - most szinte elveszünk a Praz felvonóállomás alatt, alig van látogató, és ez érhető, mert szinte ( vagy talán az egész, az is lehetséges) minden felvonó zárva. Annál jobb !  A város fölött, a szeptember áttetsző levegőjében vakítóan ragyognak a hegyek, de itt a völgyben még ott a nyár langyos szusszanata, kellemesen meleg  napsugarak kacérkodnak át a színesedő lombozatú erdőkön.  Még nem jött el a színpompa ideje, még csak óvatosan készül a Természet a nyári  öltözet lecserélésére. A Chéserys-tavak felé vezető úton is csak pár kirándulóba botlunk, a mászószektor szürke gránitján azonban egymást érik a csapatok. Érthető, mert ideális ez az időszak a nagy sziklafalak mászásához... én is sóvárogva nézem a többkötélhosszas utak standjaiban  lustálkodó mászókat, s jobb híján a kamerát szorgosan használva próbálom megörökíteni a Chamonix fölötti táj hangulatát...

   Mászók ereszkednek az Aiguillette D'Argentiére tűhegyes kis csúcsáról; létrák sorozatán kapaszkodunk fel a tavak mélyfekete tükréig, és ha már ott vagyunk, akkor a Lac Blanc sem maradhat ki, hisz alig húsz percnyire van innen... Hamarosan lustán terpeszkedünk a kis teraszon, előttünk-körülöttünk a Mont Blanc-csoport színe-java.  A Petit Dru meg az Aiguille Verte tömege könyörtelenül  rám terpeszkedik, pillantásom csak rövid percekre tud elszakadni a sziklafalak meredek labirintusától és hómezők csillogó jegétől.... nincs menekvés.

   Hosszúra nyúlt árnyékok kísérnek már a lefele úton, amely hamarosan elvisz az ismeretlenbe, aztán csak ballagunk a völgy fölött, remélve, hogy odaérünk a megbeszélt esti találkára az angolokkal... Öreg este van már, amikor Argentiére csendes sötétjében próbáljuk megtalálni a megadott címet. Mélyvörös bor tüze táncol át a zsongáson, és minden második szó a hegy körül forog... mikor megyünk, hova megyünk, hol voltunk... miért is ne mehetnénk együtt legközelebb ? Belénk kóstol már a vasárnap, amikor legyőzve Argentiére dülöngélő utcáit sikeresen beharcoljuk magunkat a szálláshely kódolt bejáratán. Hogyan lesz ebből holnap gleccser?