 |
| http://grimpe-ici-et-ailleurs.blogspot.com/2012/01/les-rochers-de-freyr.html |
Vastag topó ( mászóutak leírása) böngészésével töltöm az időt, miközben Belgium erdős tájai közt igyekszünk a cél felé - amely mi más is lehetne, mint mászócél ? E lapos országban meglehetősen bajos lenne alpesi mászást művelni, de sziklamászó zónájuk az van, és jelen esetben épp az egyik legnagyobb és legismertebb felé tartunk : Freyr a neve neki ( flamandul még van két pontja az ipszilonnak, dehát azt nem tudom ideirni), és az ország legjobb mászói ( abból pedig van néhány nagyon jó ! ) varrták rá útjaikat a Meuse folyó felett emelkedő, helyenként közel 100 méteres sziklafalakra.
Fura egy topó - tűnődve nézegetem a piktogramokat, ahol olyan fura szimbólumok vannak mint: fogaskerék, jégcsákányos figura, meg... meg angyalszárnyak ?! hát ez meg mi ?
Megérkezünk, körülöttünk erdő, parkoló, a belga sajátosság a ' Friterie" ( szalmakrumpli-sütőde) - aztán elégedetten veszem tudomásul, hogy a parkolót csak mászók használhatják. Kizárólagosan ! Majd a felderítőúton találkozunk a menedékhely (mert az is van) szimpatikus felügyelőjével. Mi bivakolni akarunk ( vagyis sátrazni az erre kijelölt helyen), de aztán villámgyorsan átértékeljük a dolgot, amint meghalljuk, hogy a menedékhelyen való alvás mindössze 4 ( !!) euróba kerül fejenként.
Na, aztán hadd lássuk a medvét, vagyis a szektorokat ! A topó szerint épp elég út akad ahhoz, hogy az ember hónapokat eltöltsön rajtuk. Sok a mászó az elsőnek kiválasztott falnál, és érthető, mert sok a - relatíve - könnyűnek tekinthető út. Aztán gyerünk mászni !!
Nem bajlódok a mászott utak leírásával, inkább egy általános váleményt mondok, amely kialakult bennünk két nap után. A szikla az mészkő, helyenként nagyon kompakt, de jellemző, hogy sokféle stílust ötvöző út van. A menedékházas arra a kérdésünkre, hogy milyenek az utak csak annyit mondott, hogy : "kemények".... Hát igen, a nehézségi fokozatok elég szigorúak, és az az igazság, hogy nem egy kezdőknek való játéktér Freyr. Az utaknál nagyon ritka, hogy az első biztosítópont (nitt) elérhető magasságban legyen, elég biztos kell legyen a mászó abban, hogy ha elindul ne essen ki az első pár méterből, mert kellemetlen vége lehet.... A fogások rettenetesen csiszoltak, a könnyű utak esetében kifejezetten oda kell figyelni, hogy mit hogyan lép/fog az ember, mert - magnézia ide vagy oda - nagyon csúszós a mészkő a gyakori mászás miatt. A standokat sem aprózták el, a lakatosmunkát nem vitték túlzásba az építők... néhol 2-3 útnak is ugyanaz a standja, amely köztes-kiszedés szempontjából elég kellemetlen és izzasztó tud lenni. A köztestávok nagyok, és ez igaz volt szinte minden általunk mászott útra; elég riasztó volt tudatosítani, hogy a második nittből való esés néha nagyon földközelben érne véget... dehát ez nem egy sakk-klub játszótere, érthető a kockázat, mint a játék része. Jó mentális felkészülés kell de, ha valaki itt akar mászni.
A menedékhely jó állapotban van, volt bőven hely benne, mert annak ellenére, hogy a parkoló tele volt mindenféle szomszéd országból származó autóval, a többség kint aludt a bivakhelyen. Meg a "Le Colebi" príma hely egy fárasztó mászónap után lazulni egyet sör mellett, és kötelező megkóstolni a híres belga sültkrumplit - végre én is kijelenthetem, hogy tényleg nem hiába dicsérték az ismerőseim !
Az angyalszárnyak ? Végül kiderült, hogy mit is jelentenek... Azt, hogy az adott út - közismertebb kifejezéssel élve - "szellős", vagyis a köztestávok még az itteni standard szerint is távol vannak egymástól. Repülni fogsz ! - figyelmeztet a piktogram, nem lehet azt mondani, hogy ők nem szóltak...:-) Nekünk nem volt szerencsénk egy olyan úthoz sem, ahol ez a piktogram szerepelt, épp elég volt a nem jelölt utakat is megtapasztalni.
De, mindent összegezve, egy nagyon jó hely , érdemes kipróbálni... na meg visszalátogatni !
