KIRÁLYKŐ, DÉLI GERINC ( június 20, szerda)

/ A Déli-gerincről - és egyéb "királyköves dolgokról" itt, ezen a honlapon olvashatóak a kalauzjellegű, részletgazdag leírások /

Hárman valánk.
M. Andris, B. Barni meg én.
Hétközepén úgy látszik, hogy senkinek nem nagyon jut ideje hegyi túrákra, akármennyire is ragyogó az időjárás, mert csak hárman iparkodunk felfele a "Spirlea" menedékkunyhóhoz vezető erdei ösvényen. Az időpont is lehet az oka, mert meglehetősen korán kizavartam ide a társaságot - ugyanis az érdemi ötlet, mármint a Királykő déli gerincének bejárása tőlem származott, és mivel elég hosszú túrának ígérkezett, ezért az autós részért felelős Barnitól kíméletlenül megköveteltem a reggel 5-kori pontos megjelenést. Szegény a fél Kovászna megyét beutazta a reggeli találkáig, mert időközben Andris is jelentkezett, ezért még kiment utána Árkosra is...na de ne sajnáljuk, mert ahogyan elnézem, amint előttem iparkodva "űzi az eszét" :-) , látható, hogy bírja jól a gyűrődést. Még a Zernyest-től a "Plaiul Foii" menedékházig tartó, kb 6 km hossszú, ember- és autókínzó út ellenére is ( közel órányit tart autóval...gyalog valószínű ugyanennyi...).
Nos, tehát itt volnánk, és elhagyva a Deubel-üregeket, nekivágunk a Láncos-útnak.
( Előre kijelentem, hogy a képanyagért nem engem kell dicsérni, hanem Barnit és Andrist - köszönet, hogy a rendelkezésemre bocsátották ezeket a fotókat)

A Deubel-üregek, fentről fotózva

A Láncos-út amolyan könnyű, elsőkategóriás hegymászóútnak számítana, ha nem volna megrakva a kulcsfontosságú helyeken láncokkal és drótokkal. A hegy egyik legszebb, legvadabb részén felvezető turistaösvény így nagyobb nehézségek és veszélyek nélkül leküzdhető.
Pózolunk persze az üregek mellett - nagyon látványos részei ezek a hegynek ám! Az ezt követő drótos-láncos ( vagy anélküli ), meredek mászós részeket végigszórakozzuk ( "Jön a szöktető, Barni, nem..??? :-)) . A reggel időjárása épp megfelelő a túrázáshoz - hideg nincs, habár folyamatosan árnyákban haladunk, a hegy nyugati része lévén - , igaz, hogy délutánra rekordmeleget jósolnak. De az még messze van - épp csak most érünk ki a felső kőgörgeteges, törmelékes vályúrendszerből.

A végső kapaszkodó előtti fűlejtők zónájában kapja lencsevégre Andris a két akrobatát, az "őslakosokat" - gondolom, hegyjáró embernek nem kell bemutatni őket:

A gerincre vezető utolsó kémény/vályú aljában kiérünk a napsütötte zónába, és rögtön ömleni kezd rólunk a víz, na meg persze a napszemüveg is hirtelen életfontosságú tartozékká lép elő. Még kapunk egy kevés hűvös fuvallatot közvetlen a gerinc alatti szakaszon, de aztán kilépve a Grind-csúcs alatti füves nyeregbe, vége az árnyéknak végérvényesen egy jó hosszú időre.
Hajrá, fent vagyunk a gerincen ! És eddigi haladásunk egész jónak mondható, mert még csak 11 óra van.

Andris és jómagam, a Láncos-út utolsó métereiben

A Grind-nyeregben lévő menedékhely a szokásos viszonyokat tükrözi - mintha csak tegnap jártam volna erre, nem pedig 4 éve...kosz meg büdösség, ottmaradt szemét, még egy rossz hálózsák is akad. Szerencsére a külső környezet ellensúlyozza ezt: egyrészt nagyon szép helyen van a menedékhely, másrészt a Királykő egyik olyan részén , ahol talán a leggazdagabban virágzik a zergeboglár (Trollius europaeus).  A szélben bólogató, jókora sárga virágfejek alatt teret követel magának a különféle tárnicsfajok változatos, kék színű erdeje. Virágfotósnak paradicsom; neki is esnek a túratársak a csúszkálásnak-mászkálásnak, hogy ilyen makró meg olyan objektív... aztán félóra múlva Barni fél kilométeres körzetből szedi össze az elhagyott ilyen-olyan fotós kiegészítőit.

Tárnics ( Gentiana sp.)

Zergeboglár ( Trollius europaeus)

A Grind menedékhely a Grind nyeregben; háttérben a Királykő legmagasabb pontja, a Pásztor-csúcs ( 2248 m)

Árnyékban mégsem lesz hiányunk, mert lassan fellegek tömörödnek össze fölöttünk, de ezek nem hordozzák az eső ígéretét - annál kellemesebb viszont nekünk. Hosszú pihenés után felszedelezkődünk, aztán nekivágunk a Déli-gerincnek. Kitett részek következnek, amint elhagyjuk a Grind-csúcsot, de kellemesen járhatóak. Sokan említik a Déli-gerincet amolyan referenciaként, amikor romániai hegygerincekről esik szó, sőt még himalájai leírásban is olvasgattam hasonlítgatást  (ami azért túlzás), éspedig, hogy keskeny, meredek és veszélyes tud lenni. Tény, hogy télen nem egy egyszerű turistaút, de akkor sem valami mászhatatlan valami, jópárszor végigmasíroztam már rajta. Most, ilyen időben, nyáron elmondható, hogy épkézláb embernek egy része sem akadály, az ijedezést esetleg a kétoldalt megnyíló mélységek látványa, ténye okozhatja. Ebben különbözik a Királykő többi részétől - hiába hogy relatíve alacsony a magassága ( átlag 1900-2000m) ,de nyugati része lélegzetállító meredekséggel szakad le a Barca völgye felé. Különösen a "Coama Lunga"-nak nevezett ( magyarul talán Hosszú Sörény-ként lehetne írni) rész, ahol a gerinc kb. 200 méternyi, háztető-szerű alakzatban tornyosul. A Déli-gerinc legkitettebb része ez, mert itt mindkét oldalon jókora mélységek ásítoznak. Téli túránál muszáj végigmenni a tetején, de most nyáron az út a nehéz, kitett szakaszok alatt vonul végig.

A "Coama Lunga"

A napsütés egyre égetőbb,  előkerül a napolaj is - én nem vagyok nagy barátja ennek, csakis legvégső esetben használtam eddig az itthoni hegyeken. Néha bizony elvándorolnak a fellegek, és akkor védelem nélkül zuhog ránk a déli nap ereje. Habár fokozatosan szint veszít, de a gerinc még alpesi jellegű sokáig, majd a Zárt-tisztás zónáját elérve kezd szemmel láthatóan változni a jellege. Jah, a Zárt-tisztás - ez megérdemli a nevét, mert egy három oldalról falakkal körülvett, füves kis paradicsom a vándoroknak. Az egyetlen hely, ahol a Királykő- gerincen forrásvízhez lehet jutni, és nem kell lemenni érte a gerincről, csak kb. 100-150 méternyi szintet. Meg persze akad sátorhely is bőven - ez sem mondható el a gerinc egészéről. Megközelíteni sem egyszerű.

A Zárt-tisztás és a Lándzsa-csúcs....

...és a tisztást körülölelő falak

A tisztás utáni nagy, vörös fal rejti az ún. ördögmalmokat, ahonnan a természet erejének kitett kőzet darabjai folyamatosan pörögnek a kilométerrel alább elhelyezkedő "Marele Grohotis"-ra. A mélység lélegzetállító:

Elhagyva ezt a részt megváltozik a gerinc jellege: egyre alacsonyabbra ereszkedik, a keleti oldal ellaposodik, a fás növényzet felkúszik a gerinc vonaláig, míg a nyugati rész makacsul kitett és meredek marad, de itt is egyre több a növényzettel vastagon benőtt rész. A tulajdonképpeni gerinc szűk, keskeny, be kell vergődni emiatt a keleti oldal bozótjába, ebből csak a "Fundurii-nyereg" előtti utolsó szakaszok hoznak megváltást. Itt ismét kitett és meredeken, több lépcsőben letörő gerinc fogad, ahol bizony mászni kell lefele.

Jellegzetes Déli-gerinc szakasz: törpefenyő-bozótból kiálló , keskeny sziklaél

Sajna, az utolsó órában a fellegek felszívódnak, ezért elérve a nyugati-oldalba lemenő utat jelző táblát bevackoljuk magunkat egy rövid falatozáshoz a fenyők tövébe, próbálván menekülni a könyörtelenül tűző nap elől, aztán búcsúzunk a gerinctől, és megkezdjük a fárasztó, hosszú ereszkedést a nyugati falak aljához, aztán vissza a "Spirlea" meg a "Plaiul Foii" menedékház felé.

Visszapillantás a  gerincre

A "Marele Grohotis" (Nagy Kőfolyás)

A "Ceardacul Stanciului" (Stanciu-tornác) 

A visszafele tartó út egyike a Királykő leghosszabb turistaútjainak; erdővel benőtt szakaszok váltakoznak nyílt részekkel, és habár a szintvonalat követi, eléggé ki tudja fárasztani az embert - főként ha már a gerinc is a háta mögött van. A szakasz leglátványosabb zónája a "Marele Grohotis" vidéke; az itt elhelyezett információs tábla szerint az ország legnagyobb kőfolyásához van szerencsénk. Na meg itt van, nem messze a "Ceardacul Stanciului"-nak nevezett, látványos geológiai formáció is. Még mindig csak a délután közepén vagyunk, amikor elhagyjuk ezeket a helyeket, és most már eléggé fáradtan, betelve a Királykő nyújtotta élményekkel várjuk már a "Spirlea" menedékhely feltűntét.

Víz végre ! Jólesik viszontlátni a forrást meg a patakot a völgy aljában, mert bizony a hosszú gerincvándorlás meglehetősen lemerítette víztartalékainkat. Az utolsó megálló már a "Plaiul Foii" menedékház, ahol a túra végi evészet közben ránktolakodnak a civilizációt lázban tartó nagy kérdések, egy ismeretlen érdeklődése formájában: tudjuk-e vajon, hogy  mikor lesz a ma esti meccs? vagy talán hogy kik játszanak?

Palacsinta, kóla, azután újra nyeljük a port Zernyest felé....még egy utolsó pillantás azért belefér a napba a hegy fehér mészkőtömegéről, amint kiragyog a kéklő ég alatt az erdők megnyugtató zöldjéből, mielőtt visszagurulunk a betonvilágba...

A Királykő válla