OLASZOK JEGE - Val de Cogne, Olaszország ( január 23)

    A szokványos alpesi mászás általában úgy kezdődik, hogy: 
   Az ember felkel, ha lehet minél korábban - általában éjszaka 3 óra körül  - aztán gyalogol pár kilométert, ami ugyebár a megközelítés, aztán nekiesik a kiszemelt útnak s hajrá.... 
    Jah, ezt követtem én is, picit másabb felállásban ( mondjuk így). Vagyis:
   Szombat éjjele, 01:20 óra. Bevágom magam az autóba, s óvatosan - mert ma éjszakára lefagyott utat jósolt a meteorológia  - elindulok Chamonix felé. Hogy honnan? Luxemburg... ami laza 620 km-t jelent. Vagyis ez a "megközelítés"  - illetve az első része még annak is.
   A svájci-francia határon ér a hajnal, a Col de Forclaz fölötti vastag ködpaplan alól behavazott hegyek lábai pislognak álmosan a széteső reggeli fényben, én annál éberebb vagyok - úristen, mikor is láttam ennyi havat utoljára...
   Reggel 07:30. Egy zsák mászócuccal meg két reszelővel ( merthogy a jégcsákányokat eléggé tompára kalapáltam a legutóbbi "mix"-utakban) felfegyverkezve riasztom a (még) álomittas , "multinacionális" társaságot Argentiére-ben: "Jeget nekem" !!!
    Óra múltán ott várunk a Mont Blanc alagút francia oldalán a sorban, fölöttünk a köd makacsul ráragadt a nagy hegyekre, és jut belőle Chamonix-ra is, tompává szitálva a nap fényét. Az autóban eléggé kaotikusak a körülmények : sílécek, futólécek közt szorongunk, én meg közben a jégfejszék művészi kiélezésének titkait próbálom megosztani Genís-el, a spanyol vehemens természete nem sokat segít a feladat sikeres kivitelezésében. Aztán, kibukkanva az olasz oldalon elfelejtünk mindent, mert a januári délelőtt ragyogó fénye végigömlik a behavazott hegyoldalakon, a Peuterey-gerinc fenséges, A Mont-Blanc tömbje monumentális,  felhőnek nyoma sincs...
    A megközelítés második része. Cél: Lillaz, a Cogne völgyében. Egyike a leghíresebb jégmászó vidéknek az Alpokban.


    Lenyűgöző hely ez a Lillaz. A központban ott van az alábbi térkép, a feltüntetett vízesésekkel... ilyent sem sokat láttam még. Népszerű hely, naná ! a parkoló tele van jégmászókkal, ezt látva Genis rögtön "turbó" üzemmódba kapcsol: siessünk, mert sokan lesznek, legyünk az elsők közt. Hát, igaza az van, és azonnal le is rohanunk félórányi távot tíz perc alatt. Fogalmam sincs hová tartunk, mert igazából Genis van itthon ezen a vidéken, többször is átjártak ide az elmúlt hetekben Chamonix-ból jeget mászni. 
   Egy széles jégfolyósó aljában megállunk, cuccolás, aztán indulunk is. Milyen út, milyen nehézsdég, mennyire hosszú - igazából Genis sem tudja, szerinte valami 4-es jég. Mindenesetre nem vagyunk egyedül, elég sokan másszák, de széles, változatos vízesésnek tűnik az első hossz alapján, ezért van választási lehetőség több vonalat is követni. 
    Ez a fagyott vízesések varázsa - valahol minden mászás egy premier, hisz egy év sem egyforma , soha nem formálódik ki ugyanúgy a jég, ami egyik évben könnyű kötélhossz ideális jégen, az lehet hogy  a jövő  évben már egy technikás mixmászást igénylő jégfolyosó. 

A"Patinaggio Artistico Classic". Az alsó rész a "Patinaggio Artistico Direct", egy 6os nehézségű jégoszlop ( de nagyon ritkán alakul ki ). A kép nem aktuális, a vízesésben kevesebb volt a jég most. 
    A mászás változatos, nagyrészt könnyű, de számomra szokatlan  ( mikor is másztam vízesés-jeget, már nem is emlékszem). A meredek, néhol közel vertikális hosszok közt laposabb, pihenősebb, hóval feltelt részek is vannak. A jég minősége nem a legjobb, néhol - különösen az utolsó hosszokban - tányéros darabokban hasad a csákányok alól, és láthatóan kevesebb a jég mint máskor, a vízesések még nem formálódtak ki teljesen.( itthon utánanéztem a mászott utaknak, és bizony kevés jég van jelenleg a völgyben) .  A jégdarabokra figyelni kell, folyamatosan pörögnek lefele, mert 3-4 csapat is van már előttünk. 
   3 és fél órát töltünk az útban, aztán  - mert a partner mindenáron akar még egy utat - lerohanunk egy másik vízesés aljához. A korai kelést már kezdem érezni, alig óra van sötétedésig, ezért sok kedvem nincs egy újabb, hosszú úthoz. Végül kiegyezünk egy hosszban, amiből persze nem egy lesz..

















    Még ki sem bontom a köteleket teljesen, de Genis már az első hossz közepén van. Biztosításokkal sokat nem foglalkozik, mert egyetlen csavart rak be csak, és amint kifutnak a kötelek indulok én is - mint később kiderült, ő időközben már a második hosszat mászta.Ezt a barnával színezett jeget mászni  fenomenális - rugalmas, plasztikus, alig kell hozzáérni a csákányokkal - az ilyet nevezik a franciák "sorbet"-nek, és egyike a legminőségibb jegeknek. 
    10 perc elég bőven a két hosszhoz, azonban  a harmadik elég rémisztően néz ki - egy "free-standing" oszlop, és Genis mindenáron meg akarja mászni előlmászóként. Sem időnk, sem kedvem nincs hozzá, az est is közel, ezért csak ő lesz az, aki felmegy rajta. Jó kihívásnak néz ki, sajnálom, hogy most nincs lehetőség rá... Genis elég sokáig vackol vele, amire visszaereszkedünk z út aljához és összeszedjük a köteleket, már közel az est. Sötétedik, amire beérünk Lillaz-ba, ahol  begyűjtjük a többieket a kocsmából, akik időközben sífutással töltötték el az időt. Jól jön az olasz kávé , még sikerül kibírnom Argentiére-ig, még egy hosszú vacsora is belefér, de aztán a  közel napos ébrenlét fáradtsága legyűr mindent. Viszlát világ !




No comments:

Post a comment