A tavalyi sikeres Matterhorn-Mont Blanc túra után idén egy híres-hírhedt hegycsoportra esett a választás; ez a Berni Alpokban található, „Berni Trilógiának” nevezett Eiger (3970 m), Mönch (4107 m) és Jungfrau (4158 m) hármasa. Hírhedtségét az Eigernek köszönheti,ennek 1800 m magas északi falának meghódítását tragédiák árnyékolták be, és még a utóbbi évek mászásainál is csak a modern mentési módszerekkel előzhetők meg a balesetek. A hegy legkönnyebb útja is a nehéz kategóriába tartozik, egy váratlan időjárási változás nagyon veszélyes feltételeket tud teremteni. A Mönch és a Jungfrau a triumvirátus – az Eigerhez mérten! – szelídebb arcát képviseli, ezek elérését nagyban megkönnyíti a 3000 méterre felkanyargó fogaskerekű vasút. A megfelelő akklimatizáció eléréséhez betervezzük még Ausztria legmagasabb pontjának a Grossglockner (3798 m) csúcsnak a megmászását is.
A Berecki Barna, Molnár László ( mindketten Kézdivásárhelyről), Márk Előd, Bedő Zoltán alkotta csapathoz csatlakozik még Koncz Sándor, Nichiforiuc Sorin, Szőcs Károly és Nemes Szabolcs. Koncz Sanyi és Sorin tervezi az Eiger északi falának a mászását. A társaság július 30-án este indul, egy Wolkswagen kisbusszal. Rövid megállás Magyarországon a készleteket kiegészítendő, majd robogunk Ausztria felé. Az este már a Grossglockner alatti Lucknerhaus helységben talál. Az időjárási előrejelzés a csúcsmászás napjára jó időt ígér, ezért egy napot a megközelítéssel, táborépítéssel és gleccsertúrázással töltünk. Kb 3000 m tengerszint fölötti magasságban táborozunk, közvetlenül a Teichnitz-gleccser mellett.
Augusztus 2-án ragyogó időre ébredünk, na meg Koncz Sanyi és Sorin érkezésére, akik – öntudatos sportemberekhez illően – Lucknerhaus-ból jönnek föl, 1918 m-ről és szándékaik szerint oda is ereszkednek vissza a mászás után. A Grossglockner csúcsának eléréséhez a hegy legszebb útjának tartott „Stüdlgrat” nevű mászóutat választjuk. 500 méteres, az ég felé vezető sziklagerinc, pompás kőzeten, ragyogó időben – álmok útja, kívánni sem lehet szebbet.
Csapatokra válva mászunk; jó tempóban halad mindenki. Mivel ez egy klasszikus mászótrasszé, amely nincs telezsúfolva drótkötelekkel a haladást megkönnyítendő ( két ponton van beépített kötél csak ), az út nem zsúfolt. Probléma nélkül érjük el a legmagasabb pontot délelőtt 11 órakor, ahol igazi téli időjárás fogad. Fotózás, csúcscsoki, pazar kilátás. A boldogságnak azonban hamarosan vége, mert még vár ránk a leereszkedés a normál úton. Mint minden híres hegy, a Grossglockner is ki van téve a csúcsfotóra áhítozó tömegnek, akik legtöbbjének ez az első hegye, és vezetős parti tagjaként vesznek részt a hegymászásban. Ennek megfelelően óriási a zsúfoltság - eltérően a nehezebb úttól - , rengeteget kell várni a szűk részeknél míg sorra kerül az ember. De valahogy leérünk, igaz történik egy apró baleset: a csontkemény jégen egyik mászópárosunk kicsúszik, de Koncz Sanyi lélekjelenetének köszönhetően kisebb karcolásokkal megússzák a dolgot.
Éjszaka elromlik az idő, reggelre friss hó borítja a Grossglocknert. Mi megyünk tovább, a következő cél a „Berni Hármas”.
Augusztus 4-én érünk be Grindelwaldba. Az első pillantások az Eigerre meggyőznek, hogy nem lesz könnyű dolgunk, ha fel akarunk jutni a tetejére. Az északi fal felső harmada friss hóval borított, ez miatt szó sem lehet a Koncz Sanyiék tervéről, hacsak az idő nem stabilizálódik legalább egy hétre, még a Nyugati oldal – az Eiger normál útja – járhatósága is kérdéses.
Nem biztatnak semmi jóval az információs irodában sem. Egyetlen utat tudnak ajánlani, ez a Mönch csúcsára vezető Nollen-gerinc. Jégmászó jártasságra és felszerelésre van szükség, ezt az utat a Koncz Sanyi-Sorin-Szabi hármas választja. Kialakulnak a csapatok: Előd-Zoli-Laci: Eiger Nyugati oldal, Karesz és Barni: Mönch normál út.
Még aznap felköltözünk az Eigergletcher állomásra. Ez 2300 méteren van, itt indul az alagút, amely átmegy az Eiger belsején és 3000 m magasan a Jungfraujoch elnevezésű ultramodern komplexumnál ér véget. Az időjárási előrejelzés biztosan csak két-három napra érvényes, mivel az Eiger-csoport az Alpok utolsó bástyájaként áll ellent az északról és nyugatról gyorsan és kiszámíthatatlanul érkező időjárási frontoknak. Egy napra tudnak biztosat mondani – ez pedig augusztus 5.
Augusztus 5, péntek. Minden csapat nekivág az eltervezett útvonalnak, és mindeniknek sikerül elérni a kitűzött célt. A Zoli – Laci – Előd trió délután 2 órára éri el az Eiger 3970 m magas csúcsát, 1650 m mászás után. A mászást nehezíti a friss hó, amely szinte téli körülményeket teremt, meg a folyamatos kitettség, biztosítási lehetőségek nélkül. Ez miatt kötélbiztosítást nem használunk, mindenki úgynevezett szólómászást csinál. Itt nincs tömeg, egyetlen csapattal találkozunk csak. Szerencsénkre a jó idő kitart.A Koncz Sanyiék csoportjának is vannak izgalmas pillanatai a a Nollen-úton a felszerelés hiányosságai miatt. A rádiók segítségével folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a többi csapattal, estére megkönnyebbülve vesszük tudomásul, hogy mindenki révbe ért, minden rendben van. Reggelre elromlik az idő, a rádiók nem működnek és aug. 8-ig teljesen elszigetelődnek a csapatok. A rossz idő miatt még 2200 méteren is havazik. Aug 8-án estére a két csapatnak sikerül lejönni az Eigergletcher állomásra. Ketten lemennek Grindelwald-ba utánpótlásért és információért. Két nap jó időt mondanak, ezért az Előd – Laci páros megkísérel még egy próbálkozást a Mönch és Jungfrau megmászására. Aug. 9 –én és 10 - én sikerül nekik ezt megvalósítani, ezért – ha kissé hiányosan is – de teljesült az eredeti terv, a „Berni Hármas”.
11-én éjszaka hagyjuk el ezt a csodálatos vidéket, de azzal a meggyőződéssel, hogy nem ez volt az utolsó látogatás. Nagy hegyek, beleégnek a hegymászó álmaiba, nem lehet tőlük szabadulni…
HASZNOS LINKEK:
http://www.summitpost.org/mountain/rock/150228/eiger.html
http://www.summitpost.org/mountain/rock/150224/grossglockner.html
http://www.summitpost.org/mountain/rock/150525/m-nch.html
http://www.summitpost.org/mountain/rock/150315/jungfrau.html
http://koszikla.hit.hu/gyalogt/glockner/glockner2.html
No comments:
Post a Comment