MENHIR, DOLMEN, TUMULUS, I ( július 3-8)

Stonehenge.
Gondolom a legtöbb embernek mond valamit ez a név. Ha nem is ugrik be valami nyilvánvaló dolog ezt hallván, de elfeledett történelemórák maradványaként felrémlenek valami kövek...valami kőkorszaki kultúrák. Meg persze Anglia, mint helyszín. De mi van azzal, hogy: Carnac ?
Észak-Franciaország, és egész pontosan annak Bretagne-nek nevezett tartománya a heti cél július hónap elején, és amint a kies francia tájon át autózunk, a térképet böngészve feltűnik Carnac neve; kőkolosszusok, megalitikus kultúrák maradványai jutnak eszembe; ha jól emlékszem, bő évtizede Várkonyi Nándor könyvében, a "Sziriat oszlopai"-ban olvastam róluk, és rémlik, hogy a kőkorszaki kultúrák csillagászati ismereteivel van összefüggésben. 
Carnac - mint kiderült - egy nagyon szép parti város a Bizcayai-öböl egyik sarkában. A kősorok mellett kedveltek még gyógyfürdői meg strandjai is. A megalitikus kultúrák emlékei amúgy mindenütt fellelhetők a környéken, nem csak Carnac mellett, de a legjelentősebbek - és legnagyobb kiterjedésűek - itt találhatók. 
(forrás:Internet)
Biztosan mindenki ismeri az Aszterix képregények nagydarab figuráját, Obelix-et, aki legtöbbször egy jókora,  "menhir"-nek nevezett kődarabot hurcol ide-oda.  Ez a menhir tulajdonképpen egy ilyen ősi emlék, és ezekből vannak felállítva ezek a kősorok. De miről is van szó tulajdonképpen, milyenek is ezek a Carnac-i kősorok?
Ne gondoljon senki csak pár tíz méter hosszú, érdekes formában elrendezett, ilyen-olyan lenyűgöző faragásokkal díszített látványos oszlopokra. Ezek "csak" jókora kövek...na, nem csak jókorák, hanem néhányuk ténylegesen hatalmas: 6-7 méter magas tömbök is vannak köztük, súlyukat tonnákkal lehet számolni, míg a legkisebb alig 50 cm magas. Formájukat tekintve, az álló hasáb alakú tömbök az uralkodóak. Koruk: időszámításunk előtt 4000-3500 között.   Eltérően a Stonehenge-i emléktől, amely lényegében egy nem nagy területen elhelyezkedő kőkör - az itteni kősorok kilométereken át húzódnak, 100-200 méternyi széles mezőket alkotva. Mintegy 4000 kőröl van szó itt ! Anyaguk gránit, amelyet a helyszínen bányásztak. Jelenleg három nagy kőmezőt különítenek el: Ménec, Kermario és Kerlescan. A kőmezők nagyjából kelet-nyugati irányban tájoltak. Ennyit dióhéjban, akit bővebben érdekel a téma, itt van pár link:


Személy szerint nekem talán a Kermario-mező tetszett a legjobban. Az itteni hatalmas kövek nyugtalanító erdejét elnézve, folyamatosan ott motoszkál a kérdés: mi célból, minek voltak ezek itt? azonban a kősorok hallgatnak, háttértudás nélkül azt gondolsz róluk amit akarsz. Este érdemes idelátogatni, amikor elcsendesül a turisták zsibongása, a lemenő nap aranysárga fénye végigömlik a végtelen távolba nyúló kősorokon - ekkor borzongatja meg a látogatót egyfajta misztikus hangulat, egyfajta kivételes élmény. Körülöttük örvénylik a rohanó, egyre inkább értékromboló, tiszavirág-életű alkotások és tárgyak kora - de ezek csak állnak itt, ősi formájukban. Csak formátlan kőtömbök, csak a mostani civilizáció hajnalán sorbarendezett , természetes elemek - lehetne mondani. De sétálj el mellettük, felejtsd el a napi világodat, merülj bele az esti fények által rajzolt kősor-árnyékokba, lásd meg a kövek időtlen mozdulatlansága között a füvek szélsodorta vidámságát - közelebb kerülsz az ember, önmagad ősi lényegéhez. 









Az alanti fotókon láthatóak a Kermario-kősorok legnagyobbjai. A földön fekvő kőtömb magassága 6,40 m, kincsvadászok borították fel az 1800-as években. A mező  - akárcsak a La Ménec esetében - keleti részén találhatóak a legnagyobb méretű tömbök, aztán nyugat felé fokozatosan csökken a méretük.







Áron és a "borzasztós nagy kövek" :-))
A Kermario-mező délnyugati sarkában, közvetlen az autóút mellett található egy "dolmen".  A dolmenek temetkezési helyek, általában egy folyosóból és egy  - vagy több - kamrából állnak. A  kamra és folyosók falait álló kőlemezek alkotják, amelyekre tetőként nagy - néha több tonnányi súlyú kőlemezeket helyeztek. 


Ha nappal járunk arra, akkor érdemes egy látogatást tenni a "La Maison de Mégalithes" nevű központnál, amely a kősorok közvetlen közelében helyezkedik el. Itt válthatunk jegyet, ha be szeretnénk jutni a védett területre, vagy kutakodhatunk a könyves részen, amely gazdag forrása a múltbeli és jelenkori, Bretagne-i művészeteknek és kultúráknak.

No comments:

Post a Comment