LE DOME DES DIABLERETS ( 3016 m) - november 3

Hol? Svájc, Vaud kanton
Kivel? egyedül
Útvonal: Scex Rouge felvonóállomás (2971 m) - sípályák - Le Dome des Diablerets ( 3005m)
Jellege: könnyű, rövid túraútvonal
Idő: 2 óra (oda-vissza)

Rövid, négynapi vakáció - ezúttal egy eléggé ( számunkra) ismeretlen zónát látogatunk meg, a francia nyelvet beszélő Svájc nyugati régióját, a Vaud kantonbeli Les Diablerets települést és környékét. Igazán nagy hegyek nincsenek a itt (értem ezt négyezresekre), de a gleccserborította, kisebb háromezresek neve ismerősnek rémlik a mászókalauzokból - Les Diablerets, Grand Muveran, Oldehore...
Meglepetés ! a november reggeli felhős-ködös-napsütötte délelőttből meredek, sziklás hegyek bontakoznak ki, és a környék is kevésbé lapos, mint ahogyan a térképek, fotók böngészésekor tűnt. Van itt amit bejárni, csak épp az időnk kevés... épp ezért a legkönnyebb lehetőséget választjuk: a Glacier3000 nevű felvonóval fel   2971 méterig, aztán majd meglátjuk.


Meglepő a mélység a kabinok alatt, amint felemelkedünk az első megállóhoz, majd tovább a Scex Rouge-n elhelyezkedő végállomáshoz. Erős szél rázza a hatalmas (106 személyes) felvonókabint, a sziklafalak tetejéről dühös kavargással omlik be az előző napi havazások hótömege. Bemenekülünk a négyszintes állomásba, onnan figyeljük, amint a sízők csigalassúsággal haladva próbálják elérni a Tsanfleuron-gleccser sípályáit  az 40-50 km erősségű szélrohamokban. 
A panoráma-kilátóhoz eljutni nem egyszerű, meg kell kapaszkodnom a lépcsőket övező láncokban, nehogy a váratlanul érkező széllökések befordítsanak az alanti mélységbe - mert az van itt, annak ellenére, hogy csak egy 2971 méteres csúcs tetejéhez igyekszem. 
"View of the Alps" - evvel a szlogennel hirdeti magát a Glacier 3000, és nem is hiába - a 360° panoráma lenyűgöző. Az erős szél meg a felhők ellenére a látótávolság maximális: szó szerint előttem vannak az Alpok. Hát ezért megérte ide feljönni, még a meglehetősen borsos felvonó ár ellenére is ( 77 frank ) !

Az Oldehore ( vagy Becca d'Audon, 3122 m) látványa a Scex Rouge kilátótól. Előtérben a felvonó végállomása meg a Botta-étterem



A kavargó szél kíméletlenül pusztítja a kilátót az éles jégszemcsékkel, engemet sem kímélve - meg persze a fotózást is megnehezítve. De azért megpróbálkozom egy panoráma összehozásával, hátha sikerül. A fényviszonyok nem a legjobbak, meg nagyon hiányzik a polárszűrő ( amely a Teide vulkán oldalában várja szerencsés megtalálóját...)



Sok időm nincs - már dél is elmúlt - de nem akarok úgy lemenni, hogy ne próbálkozzak meg valamivel. A Les Diablerets 3217 métere lett volna a cél, de ehhez most már késő van , meg eléggé kevés a hó is ahhoz, hogy biztonságosan takarja a gleccser hasadékait. Nem lenne nehéz dolog amúgy, csak egy F ( könnyű) jelzésű út. Na, de azért megnézzük közelebbről.
A világ egyik legfárasztóbb dolga ( szerintem), amikor az ember enyhe lejtésű sípályák mentén kutyagol felfele... szerencsémre nem tart sokáig, félóra múltán ott is vagyok a  Le Dome des Diablerets nevű csúcs felé vezető sziklás területen. Felveszem a hótalpakat, mert néhol nagyon mély a hó, aztán elballagok negyedórát az említett csúcsig, nagyon könnyű terepen. 


Oldehore ( Becca d"Audon)


Messze a háttérben trónol a Grand Combin ( 4314 m) , amely egyike az Alpok legnagyobb tömegű hegyeinek: 

Meglehetősen nehéz ennek a jelentéktelen, kis kiemelkedő csúcsnak a magasságát pontosan fellelni. Három térkép háromféle meghatározást ad, ezért én egyszerűen ahhoz az adathoz ragaszkodom, amelyet a csúcson lévő tábla feltüntet, éspedig 3016 m.



Hogy miért is van ez csúcsnak nyilvánítva? Hát valószínűleg azért, mert a következő szakasz már egy meredek letörés, amely egy nyeregben végződik, és ott már a Diablerets-gleccser széle van, jó sok szakadékkal megszórva - már ha hinni lehet a leírásnak. Most sima, hóborította mező terpeszkedik, néhol látható csak egy-egy, hóval vékonyan eltakart alattomos repedés. Sínyomokat látok, és hamarosan  meg is látom-hallom a gazdájukat: ötfős csapat igyekszik felfele, gleccserszereléssel ellátva az alattam feszülő rögzített kötélen, amely arra hivatott, hogy a kb. II nehézségű, sziklás letörést könnyebben mászhatóvá és biztonságossá  szelídítse.

A Diablerets-gleccser, háttérben balra a Diablerets-csúcs ( 3210 m)



A nagyok: Dent Blanche ( 4357 m) és Matterhorn (4478 m)

Weisshorn (4506 m)

Nézegetem a gleccsert, de aztán elvetem a továbbhaladás ötletét. Nincs időm;  még legalább órányi-másfélnyi út, a felvonó pedig nem vár, gyalog lemenni pedig keresztezni kell egy kisebb, most elhagyatott, járatlan gleccsert. A sítúrázók közül az egyik kérdezés nélkül is szörnyülködve magyarázza, hogy a látszat ellenére sok a szakadék, meg hogy ő már fordult meg innen, és különben is egyedül ne menjek.
Még eltéblábolok egyedül negyedórányit a csúcs környékén, amint elmennek, aztán szedem a sátorfát és visszaballagok, ezúttal azonban követve a hivatalos jelzést, amely a gerincen halad végig, elkerülve ezáltal a sípályákat. A helyenkénti nagy hó meg a járatlanság nem okoz gondot, mert a hótalpakkal jól el lehet ballagni, sziklás rész meg kevés van. A Secx Rouge felé közeledve elérem a szeles zónát újra - úgy látszik, hogy ez a pont valamiért a szél dühöngésének fő célpontja, mert olyan intenzitással fúj, hogy jobban elfáradok az ellene való harcban, mint az eddigi egész napon , de végül sikerül bemenekülnöm a felvonóház szélvédett részébe.
Lent 1500 méteren már enyhe a szél, már olvad a hó, változik az idő - és nem a kellemes irányba. Vastagodik a felhőzet, az elkövetkező napokra sok havat és esőt jósolnak.
Jó ez a hely - állapítjuk meg, amint másnap elhagyjuk a már vastag felhőzet alatt görnyedező vidéket. Érdemes még meglátogatni, mert itt nemcsak túrázni lehet, hanem mászni is, rengeteg elsőrendű mászóhely található itt. Én meg a Les Diablerets-t, Vaud kanton legmagasabb csúcsát feljegyzem a meglátogatandó csúcsok közé: majd következőkor meglesz !


Geológiai képződmény - talán takaróredő maradványa? - a Secx Rouge oldalában

No comments:

Post a Comment