VADÁLLÓKÖVEK ( augusztus 29)

   Ha lúd, legyen kövér... pár nappal a Mátrai mászás után újra otthoni túra, ezúttal B. Péterrel. Hogy ki ő, mi ő? Origami-művész, hűtőmágnes-varázsló, webmester, de elsősorban hegyi ember. De még mennyire ! Elég csak az itt következő  honlap-csokorra kattogtatni ( Egyeskő, Retyezát, stb.) amelyek az adott tájegység egyik leggazdagabb információforrását rejtik...

   A mi megismerkedésünknek és közös munkánknak is megvan a maga nem mindennapi története, amelyet itt hosszú lenne kifejteni. Elég annyi, hogy kb. négy évnyi közös munka után - segítettem Péternek a Királykő honlapjának szerkesztésében egy keveset - sor került az első személyes találkozásra és közös túrára is...

   Itt ő a vezető, a kisujjában van minden a magyarországi túraútvonalakról, ezért én szó nélkül beleegyezek, amikor felveti, hogy menjünk az ún. "Vadálló-kövekhez". Nekem ugyan mindegy, hogy hova az eddigi magyarországi túratapasztalataimmal...

   Ezek a kövek a Visegrádi-hegység vulkanikus eredetű sziklatornyai, pontosabban a Prédikálószék gerincéből kiálló andezittömbök. Még mászóiskolák nyomait is fel lehet fedezni rajtuk, ha valaki nagyon keresi... Hogy hol kell megközelíteni, milyen helység, milyen útvonal .- ezt tőlem ne kérdezze senki, én annál jobban nem jegyeztem meg. Jelzett turistaútvonalon indulunk, a Duna mellől, majd egy rövid erdei sétát követően a terep meredeken emelkedni kezd, és  a váratlanul elfogyó magas fák átadják helyüket egy amolyan összecementeződött kőgörgeteg jellegű , meredek és csupasz kapaszkodónak , amelyet alacsonyabb növésű fák tarkítanak hellyel-közzel. Itt aztán a táj kitárul, körbeforoghat a tekintet: messze, kilométerekre ellátni, Dunára, Visegrád környékére, a Börzsöny-hegységre. Meg látni azt is, hogyha nem igyekszünk, jókora égiháborút kapunk a fejünkre. Messze a távolban, magasan a síkság fölött tömörödik az égbolt, és bár minket még hétágra süt a délutáni nap, ott már hosszú esőcsíkok kötik össze a mennyet a földdel, és idáig hallhatóan meg-megmorran az ég is. 

Középhegységi erdő, még kellemesen járható turistaúttal. Nem marad ez ilyen sokáig.

Kőgörgeteg, ami a látszat ellenére mégsem az, ugyanis az egész össze van cementeződve. Meg jóval meredekebb, mint azt a kép sugallja.

Magyar hegyek panorámája

Túravezető akció közben

Itt még akciósabban

Kiérünk a gerincre. Az ott az első Vadálló-kő. Pontosabban a "Nagytuskó".

Ez már az első torony tetejéről készült. Ott hátul meg készül már a zuhany.

    Kint vagyunk egy teknőszerű völgy szélén,  előttünk a Prédikálószék baloldalt enyhébb lejtésű, fával benőtt, jobboldalt meredek gerince emelkedik. Kisebb-nagyobb tornyok állnak ki belőle, amelyek vonala a teknő tetejéig húzódik, majd a völgy túlsó oldalán tart lefele egy hasonló, de erdővel sűrűbben benőtt gerinc. Hát, akkor rajta....nézzük ezeket a "Vadálló-kövek"-et, amelyek mindenike igencsak tiszteletreméltó nevekre hallgat: Árpád trónja, Felkiáltójel, Függőkő, Szélestorony, Bunkó, Nagytuskó... azt hiszem, felsoroltam az egészet. Hogy melyik melyik, azt ugyan nem tudom...

Itt látszik az andezittornyok kőzetének - vagyis az andezitnek :-)  - a struktúrája

Ez az első Vadálló-kő a sorban, vagyis a "Nagytuskó". Remélem jól tippelek...

B. Péter akcióban. Harmadszor is.

Nagytuskó ugyancsak. Péter akcióban, ugyancsak...

Csodálható teljes pompájában.

Ennek a nevét már nem tudom megkockáztatni, de azt hiszem, hogy helyszínileg a második.

Nem is én lennék, ha nem másznék fel rá...persze, csak a fotó kedvéért :-)

    Az ég egyre feketébb, egyre jobban morog, egyre inkább tolakszik irányunkba, és mi egyre magasabbra kerülünk. Szegény Suunto órám úgy látszik teljesen összezavarodott ezektől  - az általa megszokott 3000-4000 méter helyetti - alacsony magasságoktól, mindenáron azt akarja mutatni, hogy már a Prédikálószéknél is - ami a legmagasabb pont itt - magasabban vagyunk. Most akkor neki higgyünk?:-) 

    Az utolsó nagy , talán a legnagyobb kiterjedésű kőtömeg után ellaposodik a gerinc, a zivatar előtti csend fojtóan nyomul be a Prédikálószék felé emelkedő, szélesre taposott erdei úton. Fejünk felett a zöld lombsátor résein át komorszürke ég szűrődik át, percek kérdése már csak a zivatar. Ki lesz a gyorsabb?

   A Prédikálószék nagy sziklájáról letekintve páratlan kilátásban lehet részünk; nekem még új, Péternek már megszokott, de azért ő is szorgalmasan kattintgat. Dunakanyar, Visegrád vára és a környező középhegységek még mutatják magukat, de a balról benyomuló fekete felhőtömeg kíméletlenül tör előre, mennydörgés zavarja szét a nyomasztó csöndet körülöttünk. Sokat nem is időzünk, megyünk vissza az erdőbe, de a szomszédos gerinc tornyait már egyre sűrűbben hulló esőben érjük el. A gerinc alatti törmelékes, sziklás ösvényt követjük, kerülve a tízméternyire felettünk emelkedő sziklatornyokat, mert az zivatar hangja már  itt csattog a fejük fölött, emiatt az erdőből kiálló sziklatornyokat látogatni most istenkísértés lenne.

A Prédikálószék ( 639 m) gerince a Vadálló-kövekkel, még napsütésben.

Péter az egyik Vadálló-kő tetején. Elégedetten.

Visszapillantás ahonnan jöttünk, a  gerinc utolsó szakasza. Ezután már csak erdő meg erdő folyamatosan 10 percig, aztán a csúcs.

Lám, itt is vagyunk, a Prédikálószék-csúcs.

Kilátás a Prédikálószékről.

Ugyancsak.

   Szerencsére megússzuk, nem sikerül nagyon elázni - fentről. Inkább a buja és magas útmelléki  vegetáción való átgázolás az, ami ronggyá áztatja a cipőt, meg a nadrág alsó fertályát, merthogy a gazdag szedertermés minőségét és mennyiségét leellenőrizendő be kell oda nyomakodni...

Jó egy túra volt, hiánypótló, köszönet Péternek a kalauzolásért !