GAIA: PICO VIEJO ( 3055 M) - GEOLÓGIALECKE ( Tenerife, 2015 november)

A Pico Viejo, háttérben La Gomera sziget

A Pico Viejo nem valami látványos csúcs - illetve első látásra biztosan nem az. A Parador-hoteltől nézve csak egy lapos kiemelkedés a Teide masszív tömegében, de a látszat csalóka. Érdemes először felmenni a Teidére, majd lefele útbaejteni a kisebb testvért is - amely a neve ellenére ( Pico Viejo = Öreg Csúcs) - fiatalabb mint a Teide. Mivel ez egy aktív vulkáni régió, a kitörések és az ezekkel járó folyamatok - geológiai időmértékkel mérve - azt mondhatni percekkel előbb történtek, és az eróziónak kevés ideje volt elsimítani a események nyomait, ezért a túrázások a Las Canadas környékén kitűnő lehetőséget kínálnak a vulkánok geológiájának megismeréséhez, a nyitott szemmel járó érdeklődő minden percben felfedezhet valami újat. Ott vannak például a lávaárak: sokszínűségük, szerkezetük bonyolultsága lenyűgöző. Ha a Teide csúcsa után még van időnk és energiánk a Pico Viejo-ra is, akkor megtapasztalhatjuk sajátosságaikat, ugyanis az útvonal több, különböző időszakokban keletkezett lávaárat keresztez. Az kitörések nyomai a Teide nyugati részén a fekete lávafolyások, ezeken az - énszerintem a friss szántásra tökéletesen hasonlító - sötét színű, helyenként obszidiánná, szurokfeketére égett árakon nem egyszerű az átkelés, még a jelzett ösvény ellenére sem. A színek kavalkádja lenyűgöző : a sötétbarna lávakoloncok színei feketének tűnnek a tufalejtők harsogó okkersárgája mellett, aztán elérve a Pico Viejo alatti nyerget szürreális formájú sziklamező vörös tornyai emelkednek a törmelékkőzet ragyogó aranyszíne fölé. A Viejo kráterének látványára és méretére semmi nem készíthetett fel, habár láttam fotókat, leírásokat róla. Óriási sebhely a föld felszínén - ez az első benyomás, amint a kilátótól megpillantjuk, én meg alig várom, hogy elérjem a kráter peremét. De az még messze van, és amikor óra múltán az erős szélben ott allok a célnál, a látványtól elakad a lélegzetem.

Lenyűgöző méretek: a kráter átmérője több mint 700 m, legmélyebb pontja 200 m. Ahol állok - a csúcs alatt - meredek lejtő szakad a melybe, de ezen az oldalon könnyűszerrel be lehet ereszkedni a kráter aljába. Az igazi durva, meredek falakkal határos rész az ellenkező oldalon van, és egy rövid szieszta után elindulunk azt is felderíteni. A kráternek a központja nem középen van, hanem a nyugati oldalon, ahol három oldalon függőleges falak határolják a kürtőt. Itt már elég kitett és veszélyes mászkálni, az olvadt kőzetekből felépülő perem falai áthajlóak és rettenetesen instabilnak tűnnek, de ez inkább látszat, ezért végigóvatoskodunk a perem mentén, ameddig csak nem ítélem túlzottan kockázatosnak. A Pico de Teide innen a legszebb formáját mutatja, igazi, meredek falú vulkáni kúp, oldalában a tufamezők lágyságát feketével csíkozza a hatalmas koloncokbol felépülő láva.

Órát töltünk el ezen a fantasztikus tájon , aztan megindulunk lefele. Hosszú, fárasztó ereszkedés vár ránk a Parador parkolójáig - hosszú ez a túra, hiszen a Teide csúcsáról jövünk... De még mindig akad felfedeznivaló, például a vulkáni bombák; nehéz elkepzelni azt, hogy ezek a háznyi tömbök csak úgy iderepültek...

Már nincs messze a Parador, amikor nagy örömömre egy "pahoehoe" lávamezőre keveredünk. Magyar megfelelője a párnaláva; vastag, tésztaszerű lassan folyó massza ez, különféle formákba szilárdul, de jellemzője hogy lazán lehet rajta sétálni akár mezítláb is, nem képez éles éleket, mint az "a'a" láva. Ez utóbbi leginkább a Teide oldalában van jelen, és szinte lehetetlen átnavigálni rajta, jó bakancs meg szédülésmentesség szükségeltetik hozzá, hogy az ember ne bucskázzon be a néhol késéles tömbélek közé. A párnaláva másik jellemzője, hogy könnyen képez lávabarlangokat - fel is fedezek jópárat a lefele tartó utunkon.

Utolsó állomás a "Roques de Garcia" sziklái. Szürreális birodalom ez, légies karcsúságú tornyok váltakoznak masszív, macskakőszerű kockákból felépülő tornyokkal, kőzettípustól függően ragyogó színeit vonultatva fel a palettának. Meg persze itt van a közismert "Roque Cinchado" - lehet hogy a neve nem mond semmit, annál inkább a látványa... de talán jobb is, ha átadom a szót a fotósorozatnak, talán többet el tud mondani erről a geológiai múzeúmról mint az összes leírt szó....