Luxemburgról elmondható, hogy azon országok egyike, ahol az olyan különleges emberfajta, mint az "alpinista", meglehetősen ritkaság ( nekem egyet sem sikerült még találnom 3 év alatt). Akadnak klubok, szervezetek elég nagy számban, de aktivitásuk legtöbb esetben elavult, évekkel régebbi, a fórumok meg nagyrészt halottak. Az alpinizmus hiánya érthető, hiszen az országban még a legnagyobb jóindulattal sem lehet alacsony középhegységnél nagyobbat találni (Na de erre ott van ellenpéldaként Hollandia vagy - főleg - Belgium - akiknek mászói /alpinistái a világ mászóelitjének tagjait gyarapítják). Ellensúlyozandó, rendelkezik az egyik legszebb és legkülönlegesebb sziklamászó zónával, ahol valaha is jártam. De erről majd később... most egyébről lesz szó, egész pontosan az úgynevezett "indoor" mászóhelyekről.
Itt nyugaton virágzását éli a mászás, mint teremsport, és általában mindenütt professzionális minőségű szolgáltatással találkozhatunk - legyen az a főváros vagy egy 2000 lakost számláló település tornaterme. Luxemburg sem kivétel: szinte minden településen fellelhető egy sportközpont, ahol rendszerint ott a mászófal.
Jómagam egy Niederanven nevű településre járok mászni (25 km vezetés csak oda, dehát így van itt, autó nélkül elég körülményes a mozgás), néhány magyar luxemburgi ismerőssel egyetemben. A "Kloterklub Niederandven" tagjaként jogom van heti három alkalommal edzéshez, felszerelést - ha szükséges - bérmentve bocsát rendelkezésemre az intézmény, évi 85 euróért ( amely olcsónak számít; egy közeli belga város mászótermében egy alkalom 9 euró, de az is igaz, hogy az jóval nagyobb). A helyszín kialakítása nagyon ötletes (szinte minden négyzetcentiméter hasznosan van kihasználva), rendelkezik eléggé magas (12 m), sokféle mászótechnika alkalmazását követelő falakkal, meg külön boulder-résszel. Egy hibájaként talán az öltöző szűkösségét lehetne felhozni. A támogatás (hogy állami vagy egyéb - azt nem tudom), az összehasonlíthatatlan az otthoniakkal: pl. ebben a teremben szinte egyik napról a másikra bővítettek egy jókorát a mászófelületen, habár én ennek nyilvánvaló okát nem találtam: a tagság láthatóan nem bővült, sőt - idén számos alkalommal a három magyar ( vagyis mi: N.Tamás, S. Péter és én) volt az elsőnek érkező, és utolsónak távozó törzsvendég. Na de az ilyen bővítések ellen egy szavam sincs...csak párhuzamként említem meg, ismerve az otthoni helyzetet, ahol nagyon nehéz ilyesmire pénzt áldozni. Megemlíteném itt az otthoni klubunkat, ahol egy ember mániákus tettvágya és akarata képes volt arra, hogy saját erőből, egyéb támogatás nélkül létrehozzon egy olyan mászótermet, amely országos szinten is megállja helyét, és kineveljen egy olyan csapatot, amelynek tagjai benne vannak az országos élbolyban. Bővebben itt.
Na de térjünk vissza Niederanven-be! Az utakat tekintve: nagy része relatíve könnyű, az alkalmi mászók igényeit elégíti ki, aztán mintegy harmadrésze a profibb mászók birodalma. A tagság többségének az 5b-5c nehézségű utak már határesetek, csak pár mászó használja az ennél nehezebb kategóriát. A tagság felosztható úgymint: 90 % alkalmi többség, 10 % meg az a pár tag, akik rendszeresen járnak, a nehéz utakat másszák (és építik), az egyéni fejlődésre helyeznek nagyobb súlyt.
Végszóként álljon itt pár gondolat a luxemburgi mászások nehézségi fokozatairól - egy olyan téma, amely nem hagy nyugodni. Általánosan elmondható, hogy Nyugat-Európában nagy vonalakban kétféle nehézségi rendszer létezik a sziklamászó-fokozatok elkülönítésére: az UIAA és francia rendszer. Nem vagyok elvakult sportmászó, de másztam jópár utat különféle országokban (Franciaország, Svájc, Olaszország, meg persze otthon), most már aránylag otthonosan mozgok a (francia) 6, 6a+ kategóriákban (ergo van összehasonlítási alapom), és a luxemburgi nehézségeket is elméletileg francia rendszer szerint kategorizálják - de valami mégsem talál. Egyrészt a teremben egy 5a-s út nehezebb mint egy 5c-s, másrészt meg kint terepen (igazi sziklán) sokszor simán beletörik a bicskám egy 4b-s út ismétlésébe is akár. Persze, lehetek én a gyenge hozzá, de azért túl nagy a fokozati különbség. Meg persze ott vannak a 2a-2c kategóriájú utak, amelyek a francia rendszerben nem léteznek...
Itt van pár fotó a terembeli aktivitásról és a helyiségről. Elnézést a fotók minőségéért, de a gyenge fény és a szűk hely nem igazán segített az értékelhető képek létrehozásában. Lehet szidni a fotóst nyakra-főre, nem fog mérgelődni érte :-)) (a legtöbb esetben becses személyem követte el őket). Külön köszönet Tamásnak a tükörreflexes gép kölcsönzéséért (az enyém abszolút használhatatlan lett volna).
Fotók:
Itt van pár fotó a terembeli aktivitásról és a helyiségről. Elnézést a fotók minőségéért, de a gyenge fény és a szűk hely nem igazán segített az értékelhető képek létrehozásában. Lehet szidni a fotóst nyakra-főre, nem fog mérgelődni érte :-)) (a legtöbb esetben becses személyem követte el őket). Külön köszönet Tamásnak a tükörreflexes gép kölcsönzéséért (az enyém abszolút használhatatlan lett volna).
Fotók:
Ha arra vinne a szél, próbáljuk ki!! :)
ReplyDelete