Azt mondják ugyebár, hogy ha ló nincs, hát akkor a szamár is jó..
Számomra a Luxemburg környékén fellelhető "indoor" - vagyis terem-mászóhelyek közt leginkább Luxembourg városának legnagyobb és legmodernebb sportközpontjában - ami a L'Coque ( "Héj, Burok,... Kagyló? ") néven ismert - fellelhető mászóhely volt a legkevésbé vonzó. Látatlanban is el tudtam képzelni a belépti-díjak pénztárca-könnyítő súlyát, másrészt meg a belgiumi terem méreteihez hozzászokott arányérzékem élénken tiltakozott mindennemű olyan úttól, amely alacsonyabb mint 20 m... A Coque terméről ezt egyáltalán nem tudtam elképzelni.... és semmi nem is ösztönzött arra, hogy kipróbáljam.
 |
| A Coque ( forrás: Internet) |
A körülmények azonban nem mindig alakulnak a legkedvezőbben, ezért egyre inkább arra kényszerültem, hogy számba vegyem ezt a lehetőséget is, ezért engedtem T. unszolásának, hadd próbáljuk ki egyszer, hadd lássuk milyen. Elérhetőségét tekintve szinte csak percek kérdése eljutni a helyszínre, még annak ellenére is, hogy a főváros másik végéről kell odamennem... de hát ez Luxemburg...
A terem első pillantásra kicsinek tűnik, sivárnak, de aztán egy olyan jellegzetességén akad meg a szemem, amellel az Arlon-i terem sem dicsekedhet: a komolyabb utak mindenike brutálisan áthajló, és hosszan benyúlnak a mennyezet alá... akárcsak egy barlang belsejében mászna az ember. Ez hiányzott eddig, a belgiumi teremben is volt pár hasonló, de azok nehézségi fokozataihoz nagyon fel kellett volna nőni ( na jó, első pillantásra itt sem tudtam elképzelni magamat bemelegíteni rajtuk akkor..)
De hadd lássuk a medvét ! ( ill. termet..) A díjszabásak elég horribilisek ( 630 € az évi bérlet, egyszeri belépés 14 €), az Arlon-i 3 hónapos bérlet árához képest ( 100 €) elég mélyen zsebbe kell nyúlni bizony... Az utak nehézségi fokozatai számomra túlértékeltnek tűnnek ( nehogymár 6b+ - t másszon becses személyem első próbálkozásra...), és meglehetősen relatívak. Ami még nagy pozitívum: az utak - a terem kialakítása miatt - stílusa nagy változatosságot mutat. Van itt minden: hosszú, folyamatosan áthajló tetők, enyhe lejtésű táblák ( "reibung) - amelyekre az építők irgalmatlan nehéz utakat raknak, fene tudja miért..., a hosszú falakra jellemző a folyamatos negatív dőlésszög. A rövid - 7-8 méteres - utak el vannak látva kötéllel, amelyeket lehúzva előlmászni is lehet, de a hosszú utak mindenikében saját kötéllel kell menni, ha tetszik, ha nem - ami eleve kizárja azt , hogy olyan valaki próbálkozzon velük, aki nincs egy bizonyos tapasztalat és felkészültség birtokában.
Ami a környezetet illeti: tipikusan németes, precíz és tiszta, ultramodern, belépés csak kártyával, a mosdók/öltözők a legmodernebb felszereltségűek, elektronikusan zárható ruhásszekrényekkel - az Arlon-i szokásos laza mászóterem után ( Chamonix-ban, Brüsszel-ben is ugyanez a "feeling") nekem az egész túl idegennek, sivárnak tűnt. Sehol egy porszem, minden csillog-villog, szétszórt magnéziának nyoma sincs...Talán ha megpróbálnám megfogalmazni ezt az érzést azt mondhatnám, hogy olyan, mint amikor az ember a sátrakhoz meg bivakokhoz szokott hozzá ( amelyeknek van egy sehol máshol nem fellelhető érzésvilága), aztán meg ötcsillagos hotelből kénytelen mászóturára menni....:-)
Mindent összevetve - most, három hónap után kijelenthetem - , hogy amúgy nem rossz, ha valaki edzeni akar akkor kap kihívást itt eleget ( jah, és persze jó vastag pénztárcával rendelkezik)...Meg kezdőknek nagyon jó, sok a könnyű út, tanfolyamokra is lehet jelentkezni. Egy kis boulder-fal is kerül mutatóba, de komoly felkészüléshez való eszközöket itt ne keressünk ( pl sehol egy húzózkodó vagy a Güllich-féle "campus board" ...)
Honlap itt: mászóterem
A sportközpont honlapja: Coque
( fotók minőségéért elnézést; okostelefonnal készültek)
No comments:
Post a Comment