A bakancs alatt lustán szörcsög az olvadó hólé áztatta talaj - a tavasz kérlelhetetlenül tör előre, még annak ellenére is, hogy a fölöttünk ragyogó két- és háromezresek sziklafalain vastagra rakódott friss hóréteg őrzi a tél hidegét. A nap kellemesen melegít itt, a falu fölötti nyílt mezőkön már a reggeli órákban is , de az erdő mélyének jeges lehelete sapkát, kesztyűt követel.
Rövid időre megállunk a Bérard-vízesésnél... a patak jégpáncélja alól kiszabaduló víztömeg dühödten ostromolja a lenti sziklavölgyet, párája vastagra fagyva ott terpeszkedik a túraút melletti lépcsőkön, veszélyessé változtatva az amúgy kényelmes kapaszkodót.
Óriási lavinák görgetegei fehérlenek át az erdő fáin, miközben utat törünk az itt még alacsony, friss hóban. Az első nagy nyílt tisztás szétterül a völgy fenekén, a vastag, itt már szűz hóréteg alól a havasi éger lavinák gyötörte ágai nyújtóznak, és elvakulva kapkodunk a napszemüvegek után - a friss hóréteg által bevakolt hegyoldalak visszavert sugárzása kibírhatatlan.
Törjük az utat a széles, alig emelkedő völgyfenékben, körülöttünk tucatnyi lavinavályú vastagra nyomott hógörgetegei figyelmeztetnek: nem tanácsos még hazardírozni a hóval. Előttünk szélesre nyílik a Bérard völgye, a menedékhely helye csak a térkép alapján azonosítható be - illetve feltételezzük, hogy itt van, ha felpillantunk a hegyoldalak hava alól kitörő sziklaalakzatok kuszaságára.
1700-1800 méteren vagyunk, - már magasan a szubalpesi zóna fölött járunk, néhol lavinacsatornák kőkeményre préselt havát taposva. Szélesre hízik itt már a völgy, előttünk meg meredeken emelkednek fel az Aiguille Rouge csúcsai alá a behavazott oldalak, makulátlan fehérségüket gyámoltalanul töri at néhány sziklaalakzat. De hol a menedékhely? A térkép szerint hamarosan elérjük, de én az égvilágon semmit nem látok azon a pár sziklán kívül. Értetlenül forgatom a gps-t a kezemben - mert végül megunva a találgatást előveszem a táblagépet - , de csak nézek hitetlenül , amikor azt mondja: " menj 40 métert a célig"...
Aztán leesik a tantusz - a sziklatömb előttem a házikó otthona, az aljához ragasztott - nem is kicsi - ház teljesen eltűnik a vastag hó alatt. Y. már elérte, a tetőn állva diadalmasan kijelenti: na, itt van ! És ez a két-három négyzetméternyi bádogtető csak, amely arra utal, hogy elértük a célt. De bemenni, neadjisten rájönni a bejárat jelenlétére már olimposzi feladat lenne, mert egyszerűen hozzáférhetetlen... Ezért nagyot sziesztázunk a tetőn, miközben a körülöttünk elterülő fenséges környezet konkáv hólejtői alattomosan szórják ránk a nap koncentrált sugarait...
Mi lenne, ha felmennénk 2000 méterig ? Hiszen nincs is messze, csak 200 m szintnyi a kapaszkodó. Figyelembe véve a körülményeket - a lavinaveszély mértéke ma és holnap 4-5-ös fokozatú a napokban esett friss hó miatt -, nekiszaladok egy enyhe lejtésű oldalnak, amelyről kiderül az első 100 méter után, hogy bizony eléggé meredek. A nyomaimon törtető Yvonne egyszer rémülten kiált rám: beroppant a hegyoldal ! Én már magasan fent járok, a lejtő tetején, ahol a hóréteg alól vastag foltokban vöröslenek ki a párnanövények szívós cserjedombjai... Biztonságosnak ítéltem a lejtőt, fogalmam sincs, hogy Y. mit hallott... mindenesetre meglehetősen óvatosan traverzálok át az enyhébb lejtésű oldalakon, miután elérve a 2050 m-t, megindulunk visszafele.
A hegy közben benépesül, túrasízők ereszkednek az Aiguille Rouges csúcsai közül, majd lekanyarognak a völgy irányába, ahonnan jöttünk. Irigykedve nézem őket, amint elegánsan lecsúsznak a lejtőkön, percek alatt letudva azt a távolságot, amely nekünk órákig tartott...
Délutánra befelhősödik az idő, és amire visszaérünk az autóhoz már csak itt-ott bukkanak elő a csúcsok a vastagodó felhőrétegekből, aztán a délután folyamán szitálni kezdő eső sűrű havazással búcsúztatja a napot...
A túra - amely csak egy laza, párórás kirándulásnak indult - emlékezetes és tanulságos marad... A völgy falairól visszavert sugárzásra közel másfél hétig fájdalmasan emlékeztet ronggyá égett arcom - mert a napkrémet feleslegesnek ítéltük cipelni, hisz csak egy pár órás kiruccanásról volt szó relatíve alacsony magasságban...
No comments:
Post a Comment