REFLEXIÓK 01...( 2015 augusztus)

   Augusztus, a Mont Blanc maraton utolsó napja....valahol 1900 m környékén vagyunk, a nap utosó sugarai erőtlenül igyekeznek ellenállni a magabiztosan közeledő est homályának. Beleborzongok az erősödő esti szélbe: jó lett volna lehozni azt a pihekabátot, amely  jól elvan a bivakhelyen fölöttünk  500 méterrel. Aztán a mindennapi, de megunhatatlan színjáték leköti a figyelmemet....
   Naplemente...
   Chamonix már rég az est foglya, sárgán pislognak fel ide, közel 1000 méterrel magasabbra a völgy sötétjéből a város fényei; de itt még ragyognak a hegyek, az utolsó napsugarak arany máza vonja be a négyezresek égbetörő csúcsait. A Chéserys-tavak kék bársonya is egyre feketébb, de fölöttük az Aiguille Rouges háromezres sziklatornyai vörös-arany színekben lángolnak - rászolgálva a nevükre.      Megunhatatlan látvány...
   Velem szemben ott emelkedik az Aiguille Verte /Petit Dru kettőse, misztikussá nemesedve a lenyugvó nap fényében. Engedek ennek a lenyűgöző hatalomnak, hagyom, hogy betörjön, elfoglaljon mindent.. csak nézd, ne gondolj semmire. Engedj el minden racionális gondolatot, hagyd,  hogy misztikummá hulljon a valóság...Csak lásd a hegyet, úgy ahogy van, s ne skatulyázz semmit, ne akarj semmit, itt és most nincs se hegymászó, se fotós......
   Percek, órák ? az idő belehull a hegyi világ közönyébe. A színjáték véget ér, a hegy vöröse beleolvad a kékek árnyalataiba, aztán szürkévé fakulva süllyed bele a közelgő éjszaka feketéjébe... Az egyre hidegebb est visszarángat a valóságba, enni kellene, aludni kellene, mehetnékem van már, sátor, meleg ... de meg kell várjuk Manut, biztatni kell, drukkolni kell neki, a maraton kegyetlen, húzós mulatság... közel 170 km-el a hátuk mögött a versenyzők elbotorkálnak előttünk, nem látva, nem hallva...
   Fent trónol már a hold, teljes pompájában fénylik kerek pofája már, amikor felérünk a bivakhoz. A főző sárga lángja táncol a lustán mozduló szél rohamaiban... egy meleg étel, egy meleg hálózsák,  a csillagok átragyognak a sátor tetején... a Tejút számlálhatatlan csillagai, amelyet nem látsz ott lent... kell ennél több? 








No comments:

Post a Comment