Merészen égbe törő torony az Aiguilette d'Argentiére, legszebb formáját talán a Lac Blanc menedékház felé vezető útvonal létrás szakaszáról mutatja. Naná hogy kedvenc célpontja a mászóknak, meg is van szórva rendesen úttal minden oldala... könnyű megközelíthetősége meg azt eredményezi, hogy ritka az a pillanat, amikor ideális időjárási viszonyoknál nem mássza egy csapat sem. Útjai könnyűek, a normálnak nevezett trasszé magassága 25 m, 4c-s nehézsége miatt sokan ezen érik el a torony asztallapnyi tetejét.
A mi választásunk az egyik klasszikus útra esett - 4 kötélhosszával talán a leghosszabb útvonal a toronyra. A " La Biscante" az északkeleti gerincen indul a csúcsra, a második hossz átharántol az északi falon, majd a délnyugati fal lapos tábláin át éri el a tetőt. Sajna az időhiány miatt - a tervezettnél korábban lent kell lennünk Argentiére-ben - úgy kell döntenünk, hogy csak az utolsó két kötélhosszat másszuk. A dologhoz még hozzátartozik, hogy félkötelekkel mászunk... Hogy mi ebben a különleges? hát az, hogy eddig soha nem használtam ilyeneket, amolyan beavatás ez, ezért jól is jön egy ilyen könnyű út - tapasztalatnak, tanulásnak megteszi.
Az út leírása: http://www.camptocamp.org/routes/276031/en/aiguillette-d-argentiere-arete-ne-integrale-la-biscante
 |
| Az Aiguilette D'Argentiére északi oldala, a mászott útvonallal. A harmadik kötélhossz beszállása könnyen elérhető, nem szükséges az első két hosszat is mászni. ( forrás: camptocamp.org) |
 |
| Az Aiguilette látványa a Lac Blanc menedékház felé vezető útvonal felső szakaszából |
A kétköteles technika nem ideges embernek való, az első hossz után próbálom a kötelet rendszerezni, ami sikerül is... baj akkor van, amikor Yvonne is megérkezik, és át kell pakolni az egész százméteres gubancot. Itt lesz az, hogy rájövök, mit is kell begyakorolni a félkötelekkel... közel annyi időt töltünk a standban, mint magával az eddigi mászással.
Amúgy látványos és könnyű mászás volt eddig, bőven megrakva biztosítópontokkal, jó, stabil fogásokkal, színtiszta élvezet. A következő hossz nehezebb, de az sem haladja meg az 5b-s fokozatot. De addig pár kép az első hosszból:
 |
| Kkilátás a standból |
A tetőn már van egy csapat, éppcsak hogy elférünk. Itt már óvatosan bánok a kötelekkel, nem akarom az előbbi szöszmötölést megismételni. Bár úgy látszik, hogy elég nagy az összevisszaság a kék meg a zöld madzag közt, de ez csalóka... nagyon is szervezett káosz az :-))
 |
| Kötélereszkedés... nem egyszerű az Edelrid MegaJul-jával bánni... még |
Bánom az elmaradt két hosszat, de mert a torony szomszédságában egy fél életre elegendő többkötélhosszas út van, tudom hogy sorra fog még egyszer kerülni ez is...
No comments:
Post a Comment