RÓKA, HÓ, GRAND PARADISO ( október 16-17)

(hó)
   A szél kavargó hózászlót teker a csúcs köré... friss, tegnap- és azelőtt esett hó, könnyű és súlytalan laza őszi hullás, a szél kénye-kedve szerint hurcolja ide-oda. A csúcs fölöttem van, ezer méternyire? Az órára pillantok  - alattunk van már a 3000 m-es szintvonal. 
   A hó vastagra rakódott itt lent, ezen a gerincen, amely a gleccservájta völgy fölött emelkedik; e fehér közegben nem könnyű  a haladás, izzasztó minden méter. Közel másfél órája már, hogy a háztól elindultunk - járatlan, helyenként combközépig érő hóban törve utat a Grand Paradiso normál útján. Ragyogó őszi nap a mai, hideg-kéken ragyognak sebtében magukra kapott hófehér köntösükben a hegyek. 
  A morénamező megkínzott a reggel - a puha takaró alatt elvesznek a hatalmas kövek, néha veszélyes lyukakba csúszik be a bakancs, legjobb esetben is egy kitekert végtaggal fenyegetve az útkeresőt -, megkönnyebbülés kiérni a széles, " kőtelen" hómezőre, amely a gleccserhez vezető vályúhoz vezet, és itt már a szélhalmozta hóvektékkel is meg kell küzdeni. 
   Az út tovább a gleccser irányába eléggé járhatalan, egyetlen esélyünk a hótalp lenne  -  az meg nincs. A fene számított itt ekkora hóra... Na de a nap ragyog, őszi fényáradatban fürdenek a hegyek, a hideg elviselhető, az annyira vágyott hegyvilág itt van körülöttünk... kell egyéb ?
   A gerinc enyhén emelkedik a csúcs irányába, technikailag könnyű terep, leszámítva a méteresre vastagodott hóban a haladást. A vége befordul a gleccser irányába, be egy nagy fal alá; sok értelme nincs odáig utat törni, ezért inkább leülünk és bámuljuk a Gráji-Alpok gyönyörű hegyvilágát....
*****
(róka)
   Ideiglenesen nyugalomba helyezett, az építőiparban használt kis traktor árválkodik a hóban ( lefele jövünk már a hegyről, kb. 2200 m környékén járhatunk). Sohasem ültem ilyenen, lássuk. Bohóckodok a karokkal, kapcsolókkal, amikor jobbra mozdul valami vörös. Mifene... 
  Róka közeleg, amolyan "ehh-hát-ti-meg-kik-vagytok-nem-érdekeltek" módon - egyenest felénk. Első gondolatom a veszettség, második már az, hogy ez egy normális róka. Tisztelettudóan megáll 5-6 méternyire tőlünk, s az első hirtelen mozdulatra ugrik is hátra. Széttépett szájú, harcokban edzett kisragadozó, nem veti meg az odavetett falatot, sőt még az ember kezéből is elveszi, tízpercnyi ismerkedés után. A sajtmaradék láthatóan ízlik neki, a keksz nem annyira. Jól ítél, mi is húztuk a szájunkat tőle...
*****
(gran paradiso)
   Hát nem, ez alkalommal sem sikerül feljutni a Paradiso csúcsára. Utoljára méterekre voltam tőle... de azt hiszem, hogy tudom miért. Van neki egy gyönyörű északnyugati fala; ezen az uton feljutni számomra vonzóbb, mint a normál úton való hótaposás. E tény ismeretében tudom, hogy  nem az utolsó látogatásom volt errefelé...




















5 comments:

  1. Jó a fotósorozat .. 3-as kép a csúcs.

    ReplyDelete
  2. Superbe fotografii. E un vulpoi alpinist?

    ReplyDelete
  3. igazán beszerezhetnél már két hótalpat. télen szokott hó esni a hegyekben... :)

    ReplyDelete