SVÁJCI GRÁNITON II: A MITTAGFLUE ( június 22)

Hol?:  Svájc, Bern kanton
Kivel?: Vas Árpi
Típus: többkötélhosszas, nittelt sportút
Út: " Loris Boxenstop" - 12 kötélhossz, 400 m, 5c+
Idő: kb. 6 óra
Irodalom, topo: Plaisir West

A jobboldali út az

A Mittagflue ( 1978 m) ; a napsütötte része a déli fal

   Hétvége, ragyogó nyári időjárás - előreláthatóan sokan lesznek a falban, mert könnyen megközelíthető, népszerű célpont, és ezért korán indulunk, emiatt reggel nyolckor már ott is vagyunk a parkolóban. A másik nagy vonzereje a közelségen kívűl még az, hogy az utak nagyon rendben vannak, nemrég nittelték újra a legtöbbjüket. Mivel amolyan fél-alpesi mászózóna, azt azért nem mondhatni, hogy túlzásba vitték a lakatosmunkát: az egyetlen út, ahová nem kellenek tradicionális mászáshoz használatos eszközök ( ékek, friendek), az az általunk választott "Loris Boxenstop". Na meg ez a második legnehezebb út a falon, meg a leghosszabb is...
   Harmincpercnyi kapaszkodó, és ott is vagyunk a beszállásnál. Jól tettük, hogy korán indultunk, mert amire Árpi beszáll az első hosszba, arra már három vagy négy csapat is megjelenik; legtöbbjük a legkönnyebb utat célozza be, a "Südkanté"-t. Szerencsénkre senki nem jön abba, amelybe mi vagyunk - annál jobb !
   Váltott hosszakat megyünk, hadd jusson a jóból mindkettőnknek :-) . A szikla sárgás-szürke, tömör gránit, kissé a gneiszre emlékeztet, de annál jóval kompaktabb. Az első ( 5a) hossz diédere után jönnek az 5c, 5c+-os hosszak, és rájövünk, hogy miért is nem kellenek ide ékek meg friendek - egyszerűen azért, mert nincs ahogyan őket használni. A fal alsó hosszai tömör, repedésmentes szakaszokon vezetnek, és a pici peremek, sima, fogásnélküli falrészek megkövetelik a technikás, odafigyelős mászást. Esni nem ajánlatos: egyrészt mert elég nagy nittávok vannak, másrészt meg a fal nem 90 fokosan meredek - leszánkázni 5-10 métert egy reibungtáblán nem egy vonzó opció....
   A nehéz részek igazából az ötödik kötélhossznál végetérnek. Innen tömény élvezetmászás veszi kezdetét: 4c, 5a+ kötélhosszak, majd ( szerencsére csak egy hossz) 2b nehézségű koszos szakasz.

Itt még az első, 5a-s hosszban

Közjáték: nem nézzük meg alaposan a falrajzot ( illetve teljesen félreértelmezzük), ezért szépen kimegyek az útból egy teljes hosszon, és amikor meg beletalálok az útba ( áh, ott fent van a nitt, na érjük csak el...) elmászok a stand mellett, bele a következő hosszba is a nagy igyekezetben. Persze, a kötél sem tart végtelenségig, ezért kénytelen leszek egy nittből standolni, míg Árpi fel nem ér az elkerült biztosítóponthoz. Szép köztestáv volt, az már igaz...70 méterben egy nitt :-) .

Az út vonala ( kb... )

Kilátás a Bachlistock-ra ( ?), a negyedik standból

Az út kulcsszakaszai ( 5c+)

Három csapat is van a "Südkante"-ban" ( 5a)

A 4c+-os rámpa

   A "csúcsdoboz" az utolsó három hossz előtti párkányon van; gyorsan átlapozom, keresve hazai bejegyzést, de nem találok. Beleírunk hát, hadd legyen....

   Az utolsó három hossz... na, az tömény élvezet. A mászás esszenciája. Könnyű hosszok ( 5a+, 5b, 5a), de csodálatosak. Itt már a terep változatosabb mászási lehetőségeket kínál, itt már helyenként lehetne alkalmazni a trad mászás eszközeit is biztosításhoz. Valószínű, hogy ez járt az út készítőinek fejében is, mert néhol a hosszak kissé... szellősek. :-) Ezeket én mászom elől, mert Árpinak baja kezd lenni a cipőivel, ezért lecseréri őket a megközelítő cipőkre. Nem semmi, még ha másodmászóként is,  ilyen lábbelivel legyűrni ezeket a fokozatokat... az Asolo dicséretére is legyen mondva :-)

Kiszállunk.. ez itt már az utolsó stand

   A lemenet nem gyerekjáték. Kezdetben meredek, bozóttal benőtt, amolyan Királykő "Láncok-útja" jellegű ösvény, néhol kábelekkel, aztán kitett, kb. 3-as nehézségű sziklás szakaszok, ahol talán spóroltak az ereszkedőstandokkal ezek a svájciak? Könnyebb volt néhány helyen belecementezni pár tízcentis, egyszerű vasat, úgy látszik. Hát igen, ha mászó vagy akkor tudjál itt lejönni....

   Elérjük az első ereszkedőstandot - a leírás szerint 4x20 m kötélereszkedés vár ránk - amikor pár esőcsepp landol körülöttünk. Aztán egyre sűrűbben. A második ereszkedésnél pedig már elég határozottan zuhog az áldás fentről.
   Mi ez ? az előrejelzés szerint csak holnap délutánra várhatóak a viharok... de az időjárás úgy látszik nem tud erről. Az utolsó ereszkedésnél már folyamatosan zuhog a zápor, ronggyá ázunk, és amint szedem össze a kötelet, felpillantok a falra: a későn induló csapatokat meglepetésként érte az időjárás, most mindenki igyekszik lefele. A szikla elvesztette jellegzetes sárgás színét, most komor-szürkén csillog az egyre romló időben. Az autóhoz már teljesen elázva érünk - nem számítottunk erre egyáltalán. Még jó, hogy korán indultunk, mert elég kellemetlen lenne most kimenekülni a felső szakaszokból, nem beszélve a kitett ereszkedésekről.
   Innertkirchenben várjuk az idő további alakulásást, a megérdemelt rösti és sör mellett. Az alakul, de nem a jó irányba: olyan vihar kerekedik, hogy még a világbajnokságnak is annyi lesz - a vendéglő kivetitőjén megszűnik az adás, pár rajongó nagy megdöbbenésére. Nahát ilyet ! :-)
   Hamar döntünk: este nyolckor még mindig nem változik semmi, sőt rosszabb, ezért bedobáljuk a cuccokat az autóba, aztán irány Luxemburg. Kár, mert másnapra is lett volna még tervünk... na de ami késik nem múlik !