Vasárnap reggel még kavarog a köd a völgyben, a felhők szinte a fejünk tetejére lógnak - de már egyre többször feltűnik a kék ég, és amikor összeszedelőzködünk a túrához, már melegen süt a nap. A Mont Blanc még nem látszik, de remélem, hogy ha kiérünk a völgy fölé, akkor látványban nem lesz hiány.
Így is lett....
Marconak hiába mondom, hogy ne húzzon bele ( tegnap elég keserves volt neki az ereszkedés az új túrabakancsaival), csak belelép a tempóba, ezért alig másfél óra múltán már ott állunk 2152 méteren, a menedékházat alig méltatva figyelemre - majd lefele benézünk. Irány tovább a Brévent irányába ameddig lehet, és ebben csak segít az egyre tisztuló, ragyogó idő is.
Végül a "Téte de Bel Lachat ( 2263 m)" csúcsáig megyünk. Ekkor már tisztán ragyog a Mont Blanc-vonulat, a völgyben ragadt felhők csak festőibbé emelik a látványt. Évek óta vágyom már erre... így, teljességében látni az Alpok legmagasabbjának masszívumát ! Másztam a Mont-Blanc-ot nem is egyszer, de így még soha nem láttam...
Az időjárás javulásával a hegyet látogató turisták száma is ugrásszerűen megszaporodik. Amire visszaérünk a menedékházhoz, arra már a túraútvonalakon egymást érik a le- meg felfele igyekvő turisták, a Chamonix fölötti légáramlatok is megtelnek siklóernyősökkel. Tökéletes ez a nap a négyezresek mászásához is...
Az ereszkedés persze lassú és keserves lesz Marco számára, de hát mindennek megvan az ára, ugyebár...de ez nem veszi el a lelkesedését a további túráktól.
Hazafele a Forclaz-hágó tetején megállunk pár percre a kilátónál; előttünk a Rhone völgye, és nekem az a benyomásom, hogy nem is tegnap jártunk erre, hanem hetekkel ezelőtt.... mennyire is tele volt a hétvége ! Viszlát Chamonix !
No comments:
Post a Comment