 |
| Az útvonal technikai része. A vörös pontok a biztosító/ereszkedőstandokat jelölik. Klikk a képre a részletekért. |
 |
| A teljes útvonal. A zölddel jelölt rész a normál út ( F / PD ), amely jóval könnyebb az Északkeleti gerincnél. |
Szerényen bújik meg nagy testvére óriási árnyékában a kis Verte, de sok hegymászónak ez az első igazi alpesi csúcsa; könnyen elérhető , rossz idő esetén is jó alternatíva a nyugtalan mászóknak, komoly mászótechnikai nehézségek nélkül, kevés objektív veszéllyel, a kilátás jó idő esetén meg hab a tortán...
Párszor már másztam az oldalait, de még egyszer sem sikerült felkerülnöm a csúcsára ( Chevalier-kuloár; La Pépite ) ; vagy sietős volt a lejutás, vagy - népszerű kis hegy ám ! - a csúcsgerincen estek keresztül egymáson az emberek, annyian voltak, ezért nem volt sok kedvem az utolsó pár tíz métert kivárni. De most - merthogy nincs idő valami komolyabb, hosszabb túrára - rááldozunk pár órát, csak úgy reggeliben az Északkeleti-gerinc mászására, amely "Demi Lune" ( félhold ) néven is ismert, utalva a hegy egyik jellegzetes formájára.
Rövid út, alig 275 m szint az igazi technikai része, a topók AD, PD+ kategóriába sorolják, kondicíótól függően. Eléggé változatos mászás, van itt minden: gerinc, 50°-os hó/jéglejtő, 3b-s falmászás a gerincen. Jó, ha ott van a két technikai csákány kézügyben, bizonytalan másodmászó esetén még a mobil eszközök sem ártanak a gerinc kezdeti szakaszainak traverzénél. Pár jégcsavar is jól jöhet...
Jobb viszonyokat nem is lehetne kivánni : mindvégig kemény csonthó takarja a gerinc meg a kis északi fal fekete jegét, fent a keskeny, kitett csúcsgerincen pedig száraz sziklán karistol a hágóvas. Kevesen vagyunk, még csak egy csapat ügyködik előttünk, ezért egykettőre letudjuk a három vagy négy kötélhosszat a gerincig. Itt kezdődik ám a haddelhadd: várunk a csúcsgerinchez vezető kis fal alatt, mert a normál útról érkezőket lelassítja az ötméternyi 3b-s nehézség. Várunk a csúcsgerincen, várunk a csúcstömb alatt, aztán a legfelső ereszkedőstandnál is... aztán látva a tömeget a normál úton, elvetjük az eredeti tervet és inkább visszaereszkedünk ott, ahol feljöttünk.
Ernyedt lustálkodás a déli nap ragyogó melegében az ezt követő tevékenység a Grand Montets melletti sziklákon, várva a többieket, akik lentről jönnek a felvonóval, aztán órányi viháncolás amint Áron és a többi gyerek felfedezi a környezetet, próbálva összevagdosni a jégcsákányokkal minden elérhetőt.
Melegen ajánlott út, csak épp jól kell kiválasztani az időpontot, lehetőleg ne hétvége legyen, mert könnyen triplázódhat az a három óra, amely a teljes mászáshoz szükséges.
Topo, leírások:
No comments:
Post a Comment