REFLEXIÓK 01...( 2015 augusztus)

   Augusztus, a Mont Blanc maraton utolsó napja....valahol 1900 m környékén vagyunk, a nap utosó sugarai erőtlenül igyekeznek ellenállni a magabiztosan közeledő est homályának. Beleborzongok az erősödő esti szélbe: jó lett volna lehozni azt a pihekabátot, amely  jól elvan a bivakhelyen fölöttünk  500 méterrel. Aztán a mindennapi, de megunhatatlan színjáték leköti a figyelmemet....

   Naplemente...

   Chamonix már rég az est foglya, sárgán pislognak fel ide, közel 1000 méterrel magasabbra a völgy sötétjéből a város fényei; de itt még ragyognak a hegyek, az utolsó napsugarak arany máza vonja be a négyezresek égbetörő csúcsait. A Chéserys-tavak kék bársonya is egyre feketébb, de fölöttük az Aiguille Rouges háromezres sziklatornyai vörös-arany színekben lángolnak - rászolgálva a nevükre.      Megunhatatlan látvány...

   Velem szemben ott emelkedik az Aiguille Verte /Petit Dru kettőse, misztikussá nemesedve a lenyugvó nap fényében. Engedek ennek a lenyűgöző hatalomnak, hagyom, hogy betörjön, elfoglaljon mindent.. csak nézd, ne gondolj semmire. Engedj el minden racionális gondolatot, hagyd,  hogy misztikummá hulljon a valóság...Csak lásd a hegyet, úgy ahogy van, s ne skatulyázz semmit, ne akarj semmit, itt és most nincs se hegymászó, se fotós......

   Percek, órák ? az idő belehull a hegyi világ közönyébe. A színjáték véget ér, a hegy vöröse beleolvad a kékek árnyalataiba, aztán szürkévé fakulva süllyed bele a közelgő éjszaka feketéjébe... Az egyre hidegebb est visszarángat a valóságba, enni kellene, aludni kellene, mehetnékem van már, sátor, meleg ... de meg kell várjuk Manut, biztatni kell, drukkolni kell neki, a maraton kegyetlen, húzós mulatság... közel 170 km-el a hátuk mögött a versenyzők elbotorkálnak előttünk, nem látva, nem hallva...

   Fent trónol már a hold, teljes pompájában fénylik kerek pofája már, amikor felérünk a bivakhoz. A főző sárga lángja táncol a lustán mozduló szél rohamaiban... egy meleg étel, egy meleg hálózsák,  a csillagok átragyognak a sátor tetején... a Tejút számlálhatatlan csillagai, amelyet nem látsz ott lent... kell ennél több? 

AIGUILETTE D'ARGENTIÉRE ( aug.22)

   Merészen égbe törő torony az Aiguilette d'Argentiére, legszebb formáját talán a Lac Blanc menedékház  felé vezető útvonal létrás szakaszáról mutatja. Naná hogy kedvenc célpontja a mászóknak, meg is van szórva rendesen úttal minden oldala... könnyű megközelíthetősége meg azt eredményezi, hogy ritka az a pillanat, amikor ideális időjárási viszonyoknál nem mássza egy csapat sem. Útjai könnyűek, a normálnak nevezett trasszé magassága 25 m, 4c-s nehézsége miatt sokan ezen érik el a torony asztallapnyi tetejét.

    A mi választásunk az egyik klasszikus útra esett - 4 kötélhosszával talán a leghosszabb útvonal a toronyra. A " La Biscante" az északkeleti gerincen indul a csúcsra, a második hossz átharántol az északi falon, majd a délnyugati fal lapos tábláin át éri el a tetőt. Sajna az időhiány miatt - a tervezettnél korábban lent kell lennünk Argentiére-ben - úgy kell döntenünk, hogy csak az utolsó két kötélhosszat másszuk. A dologhoz még hozzátartozik, hogy félkötelekkel mászunk... Hogy mi ebben a különleges? hát az, hogy eddig soha nem használtam ilyeneket, amolyan beavatás ez, ezért jól is jön egy ilyen könnyű út - tapasztalatnak, tanulásnak megteszi. 

Az út leírása: http://www.camptocamp.org/routes/276031/en/aiguillette-d-argentiere-arete-ne-integrale-la-biscante

Az Aiguilette D'Argentiére északi oldala, a mászott útvonallal. A harmadik kötélhossz beszállása könnyen elérhető, nem szükséges az első két hosszat is mászni. ( forrás: camptocamp.org)

Az Aiguilette látványa a Lac Blanc menedékház felé vezető útvonal felső szakaszából

   A kétköteles technika nem ideges embernek való, az első hossz után próbálom a kötelet rendszerezni, ami sikerül is...  baj akkor van, amikor Yvonne is megérkezik, és át kell pakolni az egész százméteres gubancot. Itt lesz az, hogy rájövök, mit is kell begyakorolni a félkötelekkel... közel annyi időt töltünk a standban, mint magával az eddigi mászással. 

   Amúgy látványos és könnyű mászás volt eddig, bőven megrakva biztosítópontokkal, jó, stabil fogásokkal, színtiszta élvezet. A következő hossz nehezebb, de az sem haladja meg az 5b-s fokozatot. De addig pár kép az első hosszból:

Kkilátás a standból

   A második hossz:

   A tetőn már van egy csapat, éppcsak hogy elférünk. Itt már óvatosan bánok a kötelekkel, nem akarom az előbbi szöszmötölést megismételni. Bár úgy látszik, hogy elég nagy az összevisszaság a kék meg a zöld madzag közt, de ez csalóka... nagyon is szervezett káosz az :-))

Kötélereszkedés... nem egyszerű az Edelrid MegaJul-jával bánni... még

   Bánom az elmaradt két hosszat, de mert a torony szomszédságában egy fél életre elegendő többkötélhosszas út van, tudom hogy sorra fog még egyszer kerülni ez is...

02. "PLAISIR !" LA SOMONE ( Brenva, július 26)

Bibliográfia: Crag climbs in Chamonix (mászókalauz)

   Mászni fent valahol, alpesi terepen -. ez lenne a mai nap célja. És mivel idővel meglehetősen szűken állok  - este megyek vissza Luxba - a legegyszerűbb megoldás a Brévent-fal környéke, amely felvonóval percek alatt elérhető. Félórányi gyaloglás a Planpraz felvonóállomástól ( a végállomástól gyorsabb lenne odaérni, de az nagyságrendekkel drágább), és ott is vagyunk a beszállásnál. 

  Zsúfoltnak tűnik az út, de hogyan-hogyan nem, a számos csapat ellenére sikerült úgy az időzítés, hogy közelébe sem kerültünk másoknak. 

  Ez az út egyike a "Grand Voie" jellegű , hosszabb mászóutaknak, ez is leginkább a kezdőknek való, de azért ez már jóval többet követel mint az előző nap mászott "Voie Caline". Egyrészt alpesi terep ( 2000 m fölött), másrészt az általános nehézsége 5a. Az út lényegében 20-30 m magas tornyok sorozata, a köztük lévő nyergek - egy kivételével - könnyen elérhetőek, és szinte minden kötélhossz után lehetőség van vészhelyzet esetén a gyors kiszállásra az útból. A második hosszban a kalauz ajánlja az ékek használatát, én nem éreztem szükségét, de elmondható, hogy az út végig jól biztosított, biztonságos, kétpontos standhelyekkel.

   Meg persze a látvány az mindvégig lenyűgöző: mit is lehet mondani, amikor az ember mögött a völgy túloldalán ott a Mont-Blanc lánca, teljes fenségében? 

Már vannak csapatok az útban amikor megérkezünk a beszálláshoz

A start. Annak ellenére, hogy 4b-s nehézségűnek titulálják, én jóval nehezebbnek éreztem ( Később derült ki, hogy itt elméletileg lennie kellett volna egy hevedernek, az indulást könnyítendő...)

Szép repedésrendszer a második hosszban, egyike az út legnehezebb és legtöbb kihívást rejtő szakaszainak. 

Nem egyszerű ám ! :-)

A kulcshossz - áthajlással indító,majd egyensúlyozós táblamászást igénylő,aztán repedéssel záródó változatos rész

                                             

Rövid kötélereszkedés az 5a-s toronyról

Az utolsó hossz; változatos mászást kínáló 4c

Jó ez... jó helyen, jó időben lenni...

Kilátás előttem az utolsó standból ( a Brenva mászóiskola falai)...

..meg mögöttem ( hm... geológiai változásoknak vagyunk tanúi, a dőlésszöget elnézve..:-))

Romlik az idő...

A Mont-Blanc lánc, fölötte jellegzetes, időváltozásra utaló lencsealakú felhővel.

A Brenva-fal ( hátul) meg a mászóiskola egyik része

Az iskola  másik, jóval komolyabb utakat rejtő része. ( Ez is sorra kerül egy szép, őszi napon...kár lenne kihagyni)

Békaperspektíva... 

Havasi varjú ( Pyrrhocorax graculus) , látogatóban.
Okosabb és ügyesebb mint én...megeszi az ötcsillagos értékű, Yvonne-gyártotta süteményt, de nem tudom elkapni :-)))

01. "PLAISIR" ! VOIE CALINE ( Chamonix, július 25)

558m

(350m)

;

AD-

;

4b

    Véletlenül fedezzük fel ezt az utat; az eredeti terv a Brévent környékén lett volna, de aztán épp jókor bukkanok rá a kalauzban, mert az előrejelzés felhős,  csak késő délutánra tisztuló időt mond. Jellege hasonló a pár héttel ezelőtt mászott "Via Corda Alpina"-hoz , sőt még a helyszín is ugyanaz. Hosszú, nagy szintkülönbség, könnyű , jól biztosítható hosszak - épp elég egy laza kiránduláshoz. 

    "Plaisir"-utak ezek, vagyis olyan , kezdőknek is ajánlható mászóutak, amelyek nem a teljesítményre helyezik a hangsúlyt, hanem inkább az alpesi környezet meg mászás összhangjára, anélkül hogy igazából bele kellene kóstolni a sziklamászás gyötrőbb, jóval többet követelő fokozataiba. 

    Későn indulunk, már délután két óra amikor elindulok az első standból. Nehezebbnek írják mint az előbb említett utat, ezért tanácsosabbnak látom használni a mászócipőt - feltáncolni egy fogás nélküli táblán jóval élvezetesebb és könnyebb mint egy megközelítő cipővel/bakanccsal felóvatoskodni rajta.   Három óra és 598 m szintkülönbség után elégedetten ülünk le egy csokoládéra a Mottett kis kunyhójánál. Összegzésként: ajánlott út, szép, változatos hosszakkal, jól biztosított standpontokkal. A 19 hosszból több mint 5 igazából csak szigorúbb járóterep, amely a nehezebb falakat köti össze, de a szikla mindvégig gyönyörű, jó fogású , változatos és tiszta kőzet. A nehezebb hosszak a felső részeken vannak ( már ha nehéznek lehet nevezni a 4 b/c kategóriát...). Az építők láthatóan az út általános nehézségéhez ( 3b-4c) választották a kötélhosszakat, mert néhol bizony lehetőségük lett volna nehezebb falrészeket is bevenni a játékba... vagy épp könnyebbeket. Tapasztaltabbaknak szép és gyorsan teljesíthető szólóút....

Az ott ne ! - a beszállást nem nehéz megtalálni, az általunk használt kalauz meglehetősen jó leírást közöl az útvonalról

Indulás ! ( az I kötélhossz standja)

A II kötélhossz egyike a trasszé kulcspontjainak .

Két kötélhossznyi traverz, lapos, húszfokos dőlésű táblákon. A vizfolyásokra figyelni kell azért...

Yvonne alatt kb. három hossznyi sétaterep, utána meg szép , kitett falrészek következnek a kiszállásig. A nehézség sehol nem haladja meg a 4 c-t (fr)